Komolyan olyan nagy dolog, hogy én külföldön fogok tanulni egy fél évig?

"Tipikus magyar dögöljön meg a szomszéd tehene is hozzá állás"

Tipikus tahó beszólás olyantól, aki még annyit se tanult meg magyarul (pedig nyilvánvalóan az anyanyelve), hogy a hozzáállás egy szó, de negatívumok ügyében bármikor kapható az általánosításra.

A nagyszüleid ebbe szocializálódtak bele, elképzelhetetlen számukra az, hogy minek. Talán még a számítógépre is ezt mondják. Unokatesódék irigyek, ez tény, nem lehet szépíteni, másként leírni. Ha szóba hozod, az a baj, ha nem hozod szóba, akkor az lesz a baj, szóval tök mindegy, ne foglalkozz velük. Talán hagyd rájuk, ne hozd szóba, ha érdekli őket, akkor kérdezzenek, és akkor válaszolsz.

Ha csesztetnek, hogy na ők is meg tudták csinálni, az semmi, annyit mondhatsz, hogy te nem is mondtad, hogy te ettől lettél volna több náluk, mindenesetre annak örülsz, hogy a te sikered motiválta őket a továbblépésre, és reméled, hogy ezzel hozzájárulsz ahhoz, hogy többre vigyék az életben, mint amúgy tették volna. Persze első körre felrobbannának ettől mérgükben, de azért talán el is szégyellnék magukat talán, és belátnák, hogy igazad van. Idővel szerintem elmúlik. Nem kell felvágni vele.

Megtapasztaltad, hogy irigy népség, így a sikereidről, kinti élményeidről csak akkor beszélj, ha kérdeznek, akkor is talán csak visszafogottan, viszont érdeklődj, hogy mi van a tehenükkel, stb. (ha az van), segíthetsz-e a kertben... hogy ne érezzék úgy, hogy lenézed őket. Ne is legyen így. Talán ez is lehet a para tárgya az irigységen túl: van egy sztereotípia, egy skatulya az elkényeztetett városi gyerekről, aki mindent megkap, és lenézi a vidékieket, és attól tartanak, hogy ebbe estél bele.

"Egy szabályt mondogass, míg eszedbe nem mászik:

Egy bolond a túl-igaz, és túl-bölcs a másik!

A legtisztább szem közt is akad - bár megrostálva polyva

Ne vesd meg embertársad, ha rájön a bolondja!"

(Robert Burns: Üzenet a túlzottan jókhoz, avagy a felettébb igazakhoz c. versének mottója)

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy érdemes átgondolni, hogy mit akarsz tőlük. Ha sokat jelentenek a számodra a rokoni kapcsolatok, akkor elmondhatod nekik, hogy számodra az tök természetes, hogy beszélsz róla, hiszen téged most ez foglalkoztat. Ha őket egy traktor vásárlása foglalkoztatja, nyilván arról beszélnének, és te azt természetesnek vennéd, nem háborognál, hogy miért hozzák szóba, és ha sikerül egy olyan traktort venniük, amivel elégedettek, akkor velük örülnél, ha hagynák, és ez a hozzáállás neked is most elég jól esne, és nem is érted igazán, hogy hogy lehet ez másképp egy családon belül, hogy nem képesek a másik örömének, sikerének örülni.

Ha nem vágy az elismerésükre kerülheted a témát.

Mondtad, hogy szerintük nem lehet olcsóbban kihozni egy utat repülővel, és egyszer erről vitáztok, akkor mondd meg, hogy mutasson egy utat, versenyezzetek, hogy ki mennyiből tudja kihozni kb. ugyanazt. Ezzel talán még szívességet is teszel nekik, de persze simán lehet, hogy ők már félnek a repülőtől, és soha nem repülnének akkor sem, ha olcsóbb.

Az öregeknek ez nem volt divat régen, vagyis csak egy nagyon szűk rétegnek, akik vagy anyagilag megtehették, vagy nagyon felvilágosult gondolkodásúak voltak.

Az uncsitesók meg szimplán irigyek, rosszindulatúak.

Ne foglalkozz vele ki mit mond, a te jövődről van szó, és ez nagyszerű lehetőség, hogy kijutsz! Nagyon értékes tapasztalatokat fogsz szerezni, sokkal globálisabb lesz a szemkéleted (egy ismerősöm volt kint, nagyon jók a tapasztalatai). Később pedig elég valószínű, hogy ugyis elköltözöl onnan a falubol.