Másoknál is kiszolgáltatják magukat az idős férfiak?
Apám 73 éves, anyám 69, évek óta nyugdíjasok és egyre inkább leépülnek mind szellemileg mind fizikailag. Apám egész nap az ég világon semmit nem csinál otthon. Reggel anyám készít reggelit, elé teszi az ennivalót, főz neki teát, kávét. Aztán elkezd ebédet főzni amit szintén kitesz apám elé. Utána apám elmosogat - és ebben ki is merül a tennivalója. Nem porszívózik, nem indítja el a mosógépet, nem pucol krumplit....semmi. A mosogatáson kívül semmit nem csinál.
Ha pedig anyám nem hajlandó főzni mert összevesztek valamin vagy épp ott van az étel a hűtőben de nem teszi ki elé az asztalra, akkor apám nem eszik egy falatot sem csak félhangosan szitkozódik aztán befekszik az ágyába majdnem egy egész napra.
Szerintem ez nem normális dolog.
Másnál is így kiszolgáltatják magukat az ilyen korú férfiak vagy csak náluk ilyen szélsőséges a helyzet?
Én is hasonló mintákat láttam, mint amiket írtatok. Apám héba-hóba végez házimunkát (inkább ház körülit), néha főz (50 felett kezdte érdekelni a főzés), de porszívózni még életemben nem láttam. Volt apósom pedig 60 évesen, közel sem demens állapotban, hasonló házimunka-analfabéta volt, mint amit kérdező írt. Ő el sem mosogatott. Minden ilyesmi az "asszony" feladata volt. Mentségére legyen szólva, ház körül mindenfélét elvégzett. Tehát nem ugyanaz a helyzet, tudom, bocsánat, csak beindította a gondolataimat a kérdés.
A lényeg: engem borzasztóan zavar ez a mentalitás. Az ex-férjem is ugyanezt látta ugyebár, neki is idegen van a házimunka és a dolog 90%-a rám hárult a házon belül (házon kívül pedig após jött rendezkedni az esetek 90%-ban).
33/N
Az én családomban is előfordult már ilyen.
Mamám halálra dolgozza magát kertben melózik, állatokat ellát, boltba megy, kaját csinál takarit, a férje meg csak ül egész nap a tv előtt és sz.art se csinál még a kaját se képes megmelegiteni, még vc-re se megy inkább egy üvegbe pisil mint hogy fel kelljen állnia, és ha valamit nem kap meg azonnal akkor üvölt mint a fába szorult féreg. Többször is volt már kórházba súlyos cukorbetegség miatt ahol mindig elmondták neki, hogy ha többet mozogna és kevesebbet enne sokkal jobb egészsége lenne, de ő sz.arik bele az egészbe, élvezi hogy mindig van aki kiszolgálja őt....
1-es vagyok
"Többször is volt már kórházba súlyos cukorbetegség miatt ahol mindig elmondták neki, hogy ha többet mozogna és kevesebbet enne sokkal jobb egészsége lenne, de ő sz.arik bele az egészbe, élvezi hogy mindig van aki kiszolgálja őt...."
Ugyanez, ő is kettes típusú cukorbeteg, de... Eleinte aggódtam érte, de mikir magyaráztam és közli, hogy" kiverem a fogaidat, ha meghallom mégegyszer", már nem érdekel.
Az én családom nem ilyen, bár igaz, kevés idős férfit láttam, mert hamar meghaltak, de nem voltak inaktívak és szellemileg sem épültek le.
Ismerősnél még fiatalabb korban is az van, hogy a halálfáradt nő robotol, de ő ilyen áldozattípus.
Nyilván mindkét fél hibája, ha totális kiszolgálás van, kivéve, ha tényleg képtelen ellátni magát a férfi, nem is férfi már és embernek is elég kevés, az szomorú dolog. Bár az, hogy ne tudja kinyitni a hűtőt, kevesekre jellemző, egyszerűen így szokják meg, a másik pedig hagyja.
Az én legszűkebb családomban ilyen soha nincs, egyszerűen senki elé nem rakok ételt minden étkezésnél, aki maga is el tudja azt intézni.
Én 70 évesen hegyet akarok mászni a párommal meg maratonokat futni, ha elég ügyes leszek, nem üldögélni a házban. Mondjuk nekünk van kert, így mindig lesz melóznivaló mindkettőnknek :) Mert a takarítást még csak lehet hanyagolni, kivéve a legalapabb szintet, de a kert kevésbé vár adott esetben...
Az én nagyszüleimnél is ez a módi. Nagyapám inkább éhenhalna, ha nem rakná elé az ételt nagyanyám.
Emellett magára is nagyon igénytelen. Gazdaságban disznókat nevel és a mocskos, disznószaros ruhát csak leveszi, felveszi a "tisztát", de nem fürdik. A bőre is teljesen átvette már a szagot. Nagyon kellemetlen volt, amikor a pedikűröstől hallottuk vissza, hogy majdnem elokádta magát, amikor a disznóganyét vakarta a körme alól.
Apám pedig hozta magával ezt az asszony majd kiszolgál mintát, ki kell merni elé az ételt és annyira nem hajlandó, hogy felálljon a sóért, hiába két lépés. Inkább anyámat állítja fel ebéd közben, hogy adja oda neki.
Akartunk mosogatógépet édesanyámnak, hogy kicsit megkönnyítsük a dolgát, de apám hallani sem akar róla. Haverjainak meg azon vihorászik, hogy van otthon mosogatógép, úgy hívják, hogy nők.
Nekem ugy tunik, hogy igazan nincs is mit csinalnia, gondolom nincsen kert vagy ilyesmi. Nagypapam halalaig minden egyes nap tevekenykedett, ellatta a joszagokat, metszette a fakat, asta a kertet, furt-faragott. Nagymamam fozott, takaritott, most hogy a papa meghalt, az allatokkal is foglalkozik. Apam ugyanez, egesz nap a kertben van es ott tevekenykedik ha szabadnapja van, de ha anyam ker valamit, megcsinalja. Ez szerintem amolyan lakas-atok, mert itt nincs sok karbantartasi munka par villanykorte-cseren kivul.
Nalunk itthon amugy forditva van, inkabb baratom a hazimunkas, igaz, en tobbet dolgozom. Fozni o szokott, meg a porszivozas az o feladata, mosni, takaritani egyutt szoktunk, es en szerelem az elromlott dolgokat, mert en meg azt imadom csinalni.
Húha. Köszönöm a sok választ! Akkor nem csak nálunk ilyen beteges a helyzet.
Azért szerintem sok múlik azon is, hogy egyrészt kit hogy neveltek másrészt ki hol él. Vidéken azért nem lehet eljátszani ezt a "befekszem az ágyba nagy sértődötten" amíg meg nem eteti valaki színházat. Panelban meg kb mást se lehet tenni.
1-es, nem vagyunk mi véletlenül rokonok? :) Engem is folyton becsmérel, mondjuk nem csak mióta demend hanem mindig is ilyen volt, mert nő vagyok és a nő neki egyenlő az üresfejű rabszolgával aki arra teremtetett, h őt kiszolgálja. Plusz én mindig is böktem a csőrét mert kikértem magamnak ha paraszt volt. Ilyen meg jó sokszor volt, úgxhogy mi nem igazán csíptük egymást soha. Most meg pláne. Én már nem is tekintem őt semminek, elég mocskot kaptam tőle a 40 év alatt, elég is volt egy életre. Azt sosem értettem, h anyám miért tűrte. Szerintem azért mert úgy gondolta, h ő egymaga nem állná meg a helyét az életben. És ez így is volt, ha visszagondolok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!