Szülőkkel és testvérekkel vagy rokonokkal akikkel együtt éltek mennyire gyakori az ölelés és a puszi?

ėn nem vagyok az az állandoan puszilkodos, ōlelgetős fajta.. Ezert a szüleim is ezt szokták meg tőlem. igy csak akkor adtam/kaptak ha pl. felköszöttek vagy ėn őket.

Már 36 vagyok de apukám a mai napig megjegyzi hogy miert nem szeretem ha puszilgat.. :D

a hugom meg az ellentėtem. ő bujós puszilos volt.

van két kislányom akit meg imádok puszilgatni. viszont az egyik pont olyan mint ėn, ės mindig rám szól hogy ne puszilgassam annyit..

Nálunk a családban a szülőkkel, reggel is amikor felkeltünk és este is amikor lefeküdtünk szokás volt az ölelés és a puszi. A testvéremmel nem, pedig szeretjük egymást és jó testvérek vagyunk.

A többi általad felsorolt példáknál is természetes volt.

Mindezt mondom úgy, hogy idegenekkel kifejezetten zavar, ha hozzámérnek, a puszilkodás meg az ölelkezés kollégákkal, haverokkal nálam lehetőleg kizárt.

(45n)

Nálunk reggel elindulásnál, és délután/este hazaérkezésnél volt köszönős puszi, illetve hosszabb távollét után.

Pároméknál csak hosszabb távollét után.

Ölelgetés, spontán puszi, vigasztalgatás se a mi családunkban, se a pároméknál nem divat.

#4 vagyok, bocsi, lemaradt:

Már a párommal élek, 21 éves korunkig laktunk a szüleinkkel, meg ő a tesójával, ekkor volt jellemző, amit írtam. :)

19 éves koromig laktam otthon, soha semmilyen üdvözlős puszi meg ölelés nem volt, a szüleimet konkrétan érintkezni se láttam mióta élek. Más gyerekkel se volt szabad érintkezni, anyám tiltotta. Szóval:

1. Ha van otthon valaki akkor csak szólt hogy elment.

2. Nincs.

3. Költözés után anyám erőltette az ölelést hogy lássák a buszmegben.

4. Áh kizárt

5. Nem, soha. Én zavarban vagyok ha valaki mellettem sír és igyekszem úgy tenni mintha nem lennék ott.

(0-19, én + szülők)

Most a barátommal lakom, elmenéskor, érkezéskor van ölelés, néha tök random is.

Párommal,12 és 1.5 éves gyerkőceimmel élek.Velük minden napos az ölelés puszi, a nagylányom és párom közt nem, nem az apja.

Van egy 20 éves fiam is, ő nem velem él, ha találkozunk puszi van.

Anyukám meghalt, ő nem volt puszilkodós, de a betegsége idején már igen.

Apát hol megpuszilom, hol nem.

Tesóimat igen, mert ritkán látom őket.

Akik együtt élünk, egy család.

1, Puszival búcsúzunk minden nap,a szülők csókkal.

2, Hazaérkezésnél ugyanez.

3, Ilyen esetben ölelés és puszi/csók.

4, Gyakran mutatjuk ki így egymás felé a szeretetünket. Még családi ölelés is van :)

5, Igen, persze.

Az anyukámmal és az öcsémmel élek együtt.

1. Mi ilyenkor nem szoktunk se ölelkezni se puszit adni a másiknak.

2. Mint az előzőnél.

3. Igen akkor meg szoktuk ölelni egymást.

4. Már volt olyan hogy spontán megöleltük egymást.

5. Igen anya mindig meg szokott. A testvérem is már megölelt ilyenkor néhányszor. Én is volt hogy megöleltem őket.

Ritkán, pedig szoros a kapcsolat, és kifejezetten sokat beszélgetünk.

Ha hosszabb időre elutazik egyikünk (kb. min. 2 hét)

Ajándékozós ünnepekkor: karácsony, születésnap, névnap.

Távolabbi rokonok némelyikével viszont minden találkozáskor (kb. hetente)(búcsúzáskor viszont már nem)