Ti taxiznátok a saját rokonaitokat?
Elég jól élünk a párommal, de mindenért megdolgoztunk, a javainkhoz családi támogatást szinte alig kaptunk, inkább csak lehúzást. Most, hogy jó autónk van, meg sokat kirándulunk, mindenki velünk akarja cipeltetni magát. Megyünk külföldre munkamegbeszélésre, anyám már hisztizik, hogy ő miért nem fér be. Ha elmegyünk Budapestre kirándulni egyet, már magyaráz valaki, őt miért nem vittük el. Elmegyünk bárhova, mindenhova megjegyzi valamelyik rokon, hogy ő is jönni akar velünk, legközelebb hívjuk el. Persze viszonzás nincs, ők sosem hívnak sehova, sokszor még a rokoni összejövetelekre sem!
Mindenkinek van saját autója, a testvéreink jól keresnek és még otthon élnek, a szüleink sem élnek rosszul, ha a huszonéves testvéreinket ennyire pátyolgatni tudják (egyik sem ad bele semmibe, ingyen élnek meg kajálnak otthon, miközben sokat keresnek). Bármikor megtehetnék, hogy elmennek ide-oda kirándulni, miért én cipeljek mindenkit? Összekoszolják az autót, volt, hogy a rokon után nekem kellett még a chipses zacskót is eldobni a saját kocsimból, meg a ruháit összeszedni. Ha mi beülünk a párommal valami jó étterembe, senki nem akar velünk enni, ami kellemetlen. Valamelyikük még megjegyzéseket is tesz az életmódunkra.
Én szeretek úgy utazgatni, ahogy a párommal kettőnknek jó. Ebbe nehezen fér bele más. Ingyen elvitetnék magukat oda-vissza 3-4-500 km-es utakra, bele nem adnak az üzemanyagba, még egy üdítőre sem képesek meghívni, én meg kerülgessem őket, hallgassam 1-2 embernek a többórás panaszkodását az életére vonatkozóan, ha meg akarok út közben állni, nem szeretik, meg mindenhol eltévednek (volt, hogy egyik rokont külföldön, szakadó esőben 1,5 óráig kerestük, telefonja lemerülve).
Tinálatok is szokás, hogy a jobbmódú családtagokra ilyen elvárások nehezednek? Miért én cipelnék mást, ha neki is van kocsija, pénze talán még több is az ingyen lakhatás miatt, és én tűrjem a kellemetlenségeket, meg én alkalmazkodjak másokhoz a saját pénzemen?
Nem kell elmondani, hova mentek. Vagy lerázni: pl. munkaügyben: el kell vinnünk egy kollégát is, nem fér be más. Vagy pl. csomagot kell vinni, gépeket, tele lesz az autó.
Ha kirándulni mentek: szeretnénk kettesben lenni. Találkozunk a barátainkkal stb.
Ha mégis elvisztek valakit, az elején tisztázni, hogy szálljon be a költségekbe. Akkor is, ha rokon. Mondjátok, hogy elvisztek valakit, ismerőst, idegent, akárkit, aki fizeti a részét.
6-os válaszolónak: munkatársat lerázni: bocs, nem haza megyek, más dolgom van.
Szóval én úgy gondolom, hogy az ember segít egyszer-kétszer, de ghogy állandóan, az ne legyen elvárás, és senki ne éljemn már vissza ezzel. Ráadásul ha elviszek valakit, akkor az úgy fer, hogy legközelebb ő visz el.
Ha engem visznek el kirándulni, és rokon, barát, aki nem kéri a benzinpénzt, akkor én fizetem a parkolójegyet, és meghívom őket kajázni, ez a minimum.
Én néha igen, de azok az én jó fej rokonaim s nincs autójuk.
A te esetedben... Dehogyis! Mi az, hogy ők nem hívnak sehova, de ELVÁRNÁK, hogy vidd őket és még beszólogatnak és a saját szemetüket is otthagyják? A pofátlanság teteje, én őszinte ember vagyok és temperamentumos, úgyhogy ha nem vastag a bőrük, akkor egy alkalommal simán megsérteném őket egy életre.
Akármilyenek is az anyagi lehetőségek, NEM kötelességed hurcolni őket. Ők maximum szépen kérhetnek s nem húzhatják a szájukat, ha nemet mondasz. Főleg így, hogy komolyan akadályoznak benneteket útközben. Csodálom, hogy ennyi sztorid is van, nem egy alkalommal vitted már őket... Nekem égne a pofám attól, amit ők lazán csinálnak.
Csak a főkérdésből meg az első két sorból azt hittem valami felfuvalkodott népség vagytok akik nem hajlandóak a vidéki családot kivinni a piacra havonta egyszer, hogy ne a lumbágós Józsi bácsi vonszolja haza a krumplit.
De így ahogy írod, taxiztasson a halál. Egyrészt egy többórás, 3-500 km-es, külföldi út marhára nem az a kategória ami ingyen van. Ha viteldíjat nem is fizettet az ember rokonsággal, az a minimum hogy a benzinpénzbe magától kérdezi mennyit fizet. Másrészt a munkamegbeszélés, meg a kettőtök pesti kirándulása nem az a fajta dolog, ahova akarod vinni a mindenféle rokonokat, főleg ha gyakorlatlan utazók. Munkamegbeszélésre dolgozni mész, Pestre meg kikapcsolódni, egyiknek se része a bénázó rokonok szórakoztatása.
Mert ebben teljesen biztos lehetsz, a külföldi kiruccanás nem állna meg ott kiviszed és a városközpontban kiteszed, hanem segíts még neki turistairodát keresni, meg térképet venni, meg útitervet csinálni a városnézéshez, meg vedd meg neki a múzeumi belépőt mert ő nem tud semmilyen nyelven, ésatöbbi ésatöbbi.
Ha ehhez még kellemetlen útitársak is, akkor a legközelebbi ilyen kérdésnél átküldeném nekik a skyscannert vagy úticéltól függően a MÁV/volán/flixbus honlapját, jó utat kívánnék és elutaznék kettesben a terv szerint.
(volt, hogy egyik rokont külföldön, szakadó esőben 1,5 óráig kerestük, telefonja lemerülve).
Ezen akkorát röhögtem!! :D Még most is röhögök! :D
Tudod, ki a franc kereste volna! :D
Azért ez így nagyon fárasztó az ilyen rokonokkal. Csak hátramozdítanak.
Nekem is van egy ilyen rokonom, aki kifejtette, hogy milyen jó nekünk, hogy ennyi helyre megyünk, és ő is jönni akar velünk, mert ő fél egyedül utazni. (sajnos tényleg ilyen élhetetlen) Meg hogy vigyük el az ő gyerekeit is magunkkal.
Én szépen megmondtam neki, hogy nem viszünk magunkkal utánfutókat, persze szépen megfogalmaztam, hogy nem azzal szeretnék foglalkozni, hogy őrájuk vigyázzak, meg intézkedjek helyettük, hanem ki szeretnék kapcsolódni. Ha kéri, segítek szervezni, de velünk ne jöjjön, mert nem szeretek nagy társasággal utazni. (kell a fenének a nyakába még egy plusz család :-))
Nem lett sértődés, megértette. Igaz, azóta se mozdultak ki otthonról, de hát ez legyen már az ő bajuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!