Ti taxiznátok a saját rokonaitokat?

Elég jól élünk a párommal, de mindenért megdolgoztunk, a javainkhoz családi támogatást szinte alig kaptunk, inkább csak lehúzást. Most, hogy jó autónk van, meg sokat kirándulunk, mindenki velünk akarja cipeltetni magát. Megyünk külföldre munkamegbeszélésre, anyám már hisztizik, hogy ő miért nem fér be. Ha elmegyünk Budapestre kirándulni egyet, már magyaráz valaki, őt miért nem vittük el. Elmegyünk bárhova, mindenhova megjegyzi valamelyik rokon, hogy ő is jönni akar velünk, legközelebb hívjuk el. Persze viszonzás nincs, ők sosem hívnak sehova, sokszor még a rokoni összejövetelekre sem!

Mindenkinek van saját autója, a testvéreink jól keresnek és még otthon élnek, a szüleink sem élnek rosszul, ha a huszonéves testvéreinket ennyire pátyolgatni tudják (egyik sem ad bele semmibe, ingyen élnek meg kajálnak otthon, miközben sokat keresnek). Bármikor megtehetnék, hogy elmennek ide-oda kirándulni, miért én cipeljek mindenkit? Összekoszolják az autót, volt, hogy a rokon után nekem kellett még a chipses zacskót is eldobni a saját kocsimból, meg a ruháit összeszedni. Ha mi beülünk a párommal valami jó étterembe, senki nem akar velünk enni, ami kellemetlen. Valamelyikük még megjegyzéseket is tesz az életmódunkra.

Én szeretek úgy utazgatni, ahogy a párommal kettőnknek jó. Ebbe nehezen fér bele más. Ingyen elvitetnék magukat oda-vissza 3-4-500 km-es utakra, bele nem adnak az üzemanyagba, még egy üdítőre sem képesek meghívni, én meg kerülgessem őket, hallgassam 1-2 embernek a többórás panaszkodását az életére vonatkozóan, ha meg akarok út közben állni, nem szeretik, meg mindenhol eltévednek (volt, hogy egyik rokont külföldön, szakadó esőben 1,5 óráig kerestük, telefonja lemerülve).

Tinálatok is szokás, hogy a jobbmódú családtagokra ilyen elvárások nehezednek? Miért én cipelnék mást, ha neki is van kocsija, pénze talán még több is az ingyen lakhatás miatt, és én tűrjem a kellemetlenségeket, meg én alkalmazkodjak másokhoz a saját pénzemen?