Tényleg köteles vagyok szeretni a rokonaim gyerekeit?

Az összes testvérem, unokatestvérem családjában futószalagon érkeznek a gyerekek. Egészségükre, de lassan a kedvem elmegy a családi összejövetelektől, és leginkább nem is a gyerekek, hanem a szülők miatt. 1 és 10 év között vannak vegyesen, összesen hatan, és a terhességek miatt továbbiak várhatóak. Normális az, hogy a húgom e a sógorom között állandóan a balhé megy? Hogy a húgommal egy mondatot nem tudok beszélni, mert állandóan az a téma, hogy a férje nem segít, hogy megint meccset néz, hogy olvassa a levelezéseit, mert ő a feleség, és megteheti? Normális, hogy a unokatesóm ikrei 4 évesen terrorban tartják a szüleiket, és a nagyszülőket? Hogy belenyúl a táskámba, hogy kérdés nélkül elveszi telefonomat, mert játszani akar, hogy nekem keni a taknyos orrát, nyalás kezeités erre annyi a válasz, hogy ha gyerekem lesz megtudom? Normális, hogy a 10 éves gyerek nem érti, hogy mi az, hogy a felnőttek beszélgetnek? Belehajol ordítva az anyja arcába, engem elcsitít, mert most ő akar az anyjával beszélni? Minden családi összejövetel az ő kiszolgálásukról, szórakoztatásukról szól. Semmi más téma nincs, az ég egy adta világon. Ha bármi mást szóvá hozok, néznek rám, mint borjú az új kapura. Ha Petike derékig összefosta magát, akkor az attól készült kép végigmegy az asztalnál és mindenki visítozva éljenezik hozzá, ha engem a kemény munkáért előléptetnek arra egy "oké" a válasz. Csak szerintem nincs ez jól?