Tényleg köteles vagyok szeretni a rokonaim gyerekeit?

"Ha Petike derékig összefosta magát, akkor az attól készült kép végigmegy az asztalnál és mindenki visítozva éljenezik hozzá, ha engem a kemény munkáért előléptetnek arra egy "oké" a válasz."

Ennyire vágysz a figyelemre, hogy gyerekekre féltékenykedsz?

Ne menj oda, ha így rühelled őket. Ahogy leírtad, kb mindenki jól elvan rajtad kívül. Egyébként is furcsa nekem, hogy fél tucat gyerek játszik a te idegrendszereddel ahelyett, hogy egymással foglalkoznának. Fel kéne nőni...

Sajnos egyre több ilyen gyerek van. Nekem három gyerekem van, találkozunk bőven szülőkkel, gyerekkel, és alig van egy-egy gyerek közöttük, aki normálisan viselkedik és ismeri az alapvető együttélési szabályokat.

Annyit tudsz tenni, hogy az ilyen gyerekeket kerülöd, tapasztalatom szerint teljesen felesleges a szüleinek szólni, nem értik, mi a probléma (egyáltalán a problémát nem látják abban, hogy pl. élelmiszerboltban visítozva végigrohan, összefogdossa a pékárut és a neki tetszőt pedig még kifizetés előtt elkezdi enni).

Senkit nem vagy köteles szeretni.

Ha meg majd saját gyereked lesz nem kell verekedős kis vadállatnak nevelned :) Szóval nem, nem tudod meg, ha nem akarod.

Nem kell velük törődni, és minimalizálni a találkozók számát.

Az én rokonságomban is hasonlóak a gyerekek.

Van egy nővérem, akinek egy 5 éves fia meg egy 2 éves lánya van és a kislány még egész aranyos is, de a kisfiú valami borzalmas..Ha beszélgetünk és mondani akar valamit, de épp nem figyelünk rá, elkezd torka szakadtából üvölteni, hogy figyeljünk már rá.

Aztán ha mondjuk neki, hogy mondja, mit akar, egy órahosszáig meséli a sületlenségeit.

Vannak macskáink is és mindig kimennek a húgával játszani velük, azaz játék címszó alatt ütögetik, rugdossák őket, meg a kisfiú azzal szórakozik, hogy ha látja, ahogy alszik valamelyik cica, odasettenkedik és beleordít a fülükbe, aztán röhög azon, hogy fejvesztve elmenekülnek..Meg felvesz valami seprűt vagy partfist az udvaron és azzal kergeti meg ütögeti őket. Ha persze rájuk szólok, hogy ne bántsák a cicákat, meg beküldöm őket, a nővérem velem veszekszik, hogy biztos nem direkt rúgták meg a macskát, meg amúgy is, az csak egy állat, nehogy már ki se mehessenek a gyereki az udvarra, mert őfelsége Szederke épp alukál...(Ezek után nem csodálom, hogy a gyerekei se bánnak velük normálisan..)

Az unokaöcsém mindig lehozza a tesóm régi szobájából a kirakósokat meg egyéb játékokat és széthajigálja őket, aztán otthagyja, mint kutya a szarát és nekem kell pakolni utána.

Amikor már nem bírom az ordibálást, a hangzavart, bejövök a szobámba és bezárkózok, az unokaöcsém meg olyankor jön utánam és elkezdi rángatni a kilincsemet meg veri, rugdossa az ajtót, közben üvölt, hogy engedjem be.

Még oldalakat tudnék mesélni, milyen irritáló, de a lényeg, hogy ezek után én tuti nem akarok gyereket, nem bírnám ki idegösszeroppanás nélkül, ha ilyeneket kéne nevelnem.

Jézusom utolsó, az ilyen szülőt én addig ütném míg mozog.

Rettenetes a gyerek de erről egyértelmű a szülő tehet aki csak megszülte majd a mai divatos "jajj ne szólj rá mert sérül a kis lelke" címszóval hagyja hogy a gyerek egy agresszív kis akarnok legyen.

Én sem szeretem mindegyik unokatestvéremet, mert némelyik akkora "hercegnő", hogy félelmetes.

MINDENNE a hiszi meg a nyávogás megy, ha hozzáér a haja az asztalhoz, már sikít.

Van 2-3 normális, velük tök jó a viszony (9-13 évesek), a többi meg nem érdekel.

Nem vagy köteles. De téged se kötelesek szeretni.

Szerinted a te viselkedéseddel mindenki elégedett? Biztos, hogy nem. Tolerancia egy fontos dolog a boldog családikörben.

Nyilván nem verjük a macskát és meg kell nevelni a gyerekeket. De biztos a gyereket kell büntetni azért, mert a Szülei nem nevelik rendesen?

Könnyebb a "gyengébbet" utálni és büntetni. Miért nem az anyját pofozod meg? Mert felnőtt és jobban kiáll magáért?

Bocsi, de a hisztiden kinyílt a bicska.