Vita a gyerek szeretete körül?

Ugy hogy minden gyerek ilyen erzik ok talan az energiakat es valakivel nem jonnek ki olyan jol ezt nem is kell eroltetni majd nagyobb lesz megvaltozik a dedimama amugy suthetne sutit kedveskedhetne neki picit tobbet. Lehet az segit a helyzeten.. a szamonkerest nem ertem de biztos nem esik jol a dedinek.

A szeretet nem kieeőszakolhato,a gyerekek meg még jol látják h kihet nem szabad huzni..

A gyerek szemszögéből vannak emlékeim, ami segíthet megérteni. Legkorábbi emlékeim óta ugyanaz a helyzet: mindenki igyekezett a legjobbat, legszebbet megadni nekem és a testvéremnek is, de az anyai nagyszülők stílusa és kifejezésmódja annyira nem talált nálam utat (mindig fordított stílusban beszél, pl. tőlük induláskor "nagyon örülök, hogy mentek végre, úgyis elegem volt már belőletek" =azt jelenti, jó volt, gyertek amint tudtok), hogy a mai napig sem értem a legtöbbször és nem tudok megtanulni nevetni az erőltetett vicceken (dicséret helyett hangosan kifejezi, mennyire kételkedik abban, hogy az adott teljesítményt biztos te érted-e el). Elmondtam, kifejeztem tisztelettel, aztán nyersebben, hogy velem ez nem megy és nem szeretnék részt venni az ilyen alkalmakon. Anyám még mindig erőlteti, hogy próbáljam meg elfogadni és látni mögötte a szeretetet és az odaadást, mert hát az öreg ilyen, de szeret, ez van... Testvérem az apai nagyszülőkkel volt így, az ő kifejezésüket nem tudta érteni. Ők személyesen mosolygós, babusgatós mama, papa, de nem telefonon trécselő fajták és ritkán jelentkeztek maguktól, így akkor kedveskedtek, ha odamentünk. Ezt a testvérem hazug képmutatásként élte meg. Engem a nyers szúrkálás, őt a csendet követő becézgetés távolította el az adott emberektől. Ez nem hiba, nem nevelhető, és semmiképp sem lehet ráerőszakolni a gyerekre, hogy hozzá mi áll közel. Nincs ráhatásod az ő érzéseire, ezt magyarázd el a nagymamának.