A keresztszülőknek csak egy keresztfiúk / vagy lányuk lehet?

Keresztszülőség a Bibliában nincs. Ezt jóval később találták ki az emberek, hogy akkor is megmaradjon az "egyház", ha igazi hitvallás már nincs. A keresztszülő olyasmire vállalkozik, ami nincs a hatalmában, ti. "hogy mikorra lelkileg-szellemileg nagykorú lesz, önként hitet tegyen Isten mellett". Önként majd vagy megteszi, vagy nem.

Következésképpen, a keresztszülőség vállalása sem bibliai.

Nevelni lehet (és kötelező) keretszülőség nélkül is, önkéntesen hitet tenni Isten mellett pedig meg kell előzze a keresztséget.

A Reformáció egyik alapelve: sola fide - egyedül hit által. Tehát ha hit még nem létezik, akkor sem keresztség, sem keresztszülőség nem lehetséges.

Kedves Borzási István! És kedves Mindenki!

Itt nem arról szól a kérdés, hogy a keresztség benne van-e a Bibliában, vagy nem, hanem arról, hogy egy bibliai alapokon nyugvó emberi cselekedetet hogyan lehet leginkább Isten dicsőségére és az emberek javára végezni. Íme: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Példabeszédek 22, 6) Vagyis attól, hogy a „keresztszülőség” fogalma nincs benne a Bibliában, nem jelenti azt, hogy nem hasznos és ne szolgálná Isten országának építését. Léteznek például egyházi iskolák, hitoktatás, gyülekezeti képzések, amik szintén nincsenek benne szó szerint a Bibliában, de az idézett ige szellemiségét követik.

Azt jól látod, hogy nem a keresztség aktusán múlik sem az egyház, sem az egyén léte és örök élete, de Isten itt és más helyeken rámutat az ember felelősségére és feladatára is. Nem azt írtam, hogy a keresztszülők hitre juttassák a gyermeket, hanem ezt: „a szülők és keresztszülők igyekezzenek a keresztgyermeket lelki és szellemi ajándékokkal ellátni és így Jézushoz vezetni.” A többit majd a Szentlélek/Szellem elvégzi.

Kedves István! Egyébként a keresztszülőség intézménye logikusan a Szentírás leírásaiból következik. Gondold el, hogy már az apostoli korban sem csak hitvalló felnőtteket /Fülöp a szerecsen főkomornyikot/ kereszteltek, hanem Pál apostol egész háznépeket is, ahová bizony kisgyermekek és hitetlen felnőtt családtagok és szolgák is tartoztak. (Lídia és háznépe, Filippi börtönőr és háznépe stb.

Hivatkozol a „sola fide” reformációs alapelvre, hogy „nem létező hit nélkül nem lehetséges a keresztség és keresztszülőség.” Bizonyára a baptista gyakorlatra gondolsz, amikor csak hitvallást követően kerül sor a bemerítésre. Ez az egyik út, a másik, amit az előbb felsoroltam a Bibliából. A gyermekkeresztség a szülők és keresztszülők hitére, hitvallására épül, ezért ez is járható út. Márk jól mondja: „Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik” (Márk 16, 15).

Természetesen igazad van abban is, hogy a kiüresedett, hit nélküli, formális keresztség és keresztszülőség nem ér semmit.

Összefoglalva ide írom a keresztség és a tanítás-tanulás összekapcsolására vonatkozó legismertebb igét: „ Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; (Máté 28, 19-20). Szeretettel: Tamás bátya