Te megkérdezed az ismerősödtől miért ilyen nagydarab? Nem bunkóság?
Ballagáson voltunk. Alig hogy megérkeztünk az ebédre, nem sokkal rá oda jött egy nő hozzám, (nekem nem rokonom, a ballagó diák apai ágán rokona a ballagónak, én pedig anyai ágon vagyok rokon). És alighanem kérdőre vont, hogy én mit szedek a pajzsmirigydemre?! Teszem hozzá, senki nem tudhatta hogy szedek e rá valamit nem nem, de ő már azzal jött mit szedek rá. És valósággal előadta hogy neki van egy munkatársa aki akkora mint én, és hogy én ezt ne hanyagoljam el, kezeltessem stb. Köpni nyelni nem tudtam. A csajjal beszélő viszonyba sem vagyok, annyi hogy évi egy aalkalomkor találkozunk, de akkor sem beszélünk. Most meg jön és valósággal rám veti magát hogy kövér vagyok...
Rosszul esett a dolog, és a kedvem is elment mindenféle bulizástól.
Szerintetek jogosan?
Szerintem most arra ne térjünk ki hogy kezelve van e vagy sem, mekkora vagyok mekkora nem, csak az érdekel mit gondoltok erről a hirtelen felvilágosításról?
válasza: válasza:Én nem tettem volna ilyet, mivel nem rám tartozik, részéről bunkóság volt beszólni. Viszont én azt vettem észre, hogy a vékonyaknak, sportosoknak, vegetáriánusoknak, diétázóknak sokkal többször szólnak be az emberek, a kövéreknek szólni, valahogy tabu. Szemtől szembe még nem na
gyon hallottam azt, hogy úristen de kövér vagy, ellenben azt, hogy "hogy lehetsz ennyire vékony, egyél már valamit mert elfogysz","minek gyúrsz ennyit", "mi ez a vegetáriánus hülyeség, így nem lehet élni", "ki az a hülye, aki felkel reggel 5kor futni", na, ezeket sokkal többször hallom. Ez is ugyanolyan bunkóság.
válasza: válasza:Hát ezt Én is felháborítónak tartanám, és ott abban a pillanatban (azért kultúráltan) elmondtam volna a véleményemet a tapintatlanságáról.
De igaza van néhány válaszolónak, vannak ilyen típusú emberek,
Én is kövér vagyok, most fogok menni kivizsgálásra, mert elhatároztam hogy szeretnék lefogyni, egészségesebb lenni, és hiába csinálom a diétát, egyszerűen nem mozdul a mérleg.
Mikor 2-hónapja folyamatosan figyeltem az étkezésemre, sportoltam egy héten 3-4-szer, de az égvilágon semmi sem változott, eléggé kétségbeestem...
De akkor a kedves, egyébként ő is túlsúlyos (bár nem annyira mint én) unokahugom felhívott, hogy (ahogy ő fogalmazott, felnyissa a szemem, felvilágosítson) hogy én undorító vagyok, és lehetek már úgy 180 kg (80 vagyok amúgy) és ha nem fogyok le, mindenki gyűlölni fog, senki sem fog komolyan venni, nem lesz jó munkám, sőt az egyetemet SE fogom tudni elvégezni, de ő mindezt CSAK jóindulatból mondja, és úgy érzi senki se őszinte velem, a páromra meg sose halgassak, mert ő így undorítóan is szépnek lát.
Hát hidd el, én se köpni, se nyelni nem tudtam.
Megszakítottam vele a kapcsolatot, mert neki is elujságoltam hogy fogyókúrázok, de rettentően nehezen megy, leginkább sehogy, szóval elég valószínű hogy beteg vagyok, és ő azt pontosan jól tudta, hogy ezzel lehet a legjobban megbántani.
Szóval vannak ilyen emberek.
Bár az én unokatesóm elégedett a külsejével, lehet tényleg nem megbántani akart, csak azthiszi az ő szava mindenható, a legfontosabb. :)
Mindenesetre, neked minden jót kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!