Esküvőn szülőköszöntést hogyan oldottátok meg "csonka" családban?

Ne törődj azzal, mit szoktak mások, minden helyzet más.

Elhunyt szülőt fölösleges említeni, ez nem a gyász ideje, és nem is attól szeretitek jobban vagy kevésbé, hogy halált citáltok a szertartásra.

Egyszerűen köszönd meg édesanyádnak, és ennyi. Ha szeretnéd említeni az illetőt mégis, akkor köszönd meg, hogy édesanyád támasza lett, óvja és szereti.

Én úgy oldottam meg, hogy nem lesz szülőköszöntés, sztem ez egy újabb tekintélyelvű marhaság, hogy még az esküvőn is hálálkodni kell. Mondjuk az igazat megvallva, lehet, máshogy gondolkodnék, ha szeretetteljes családi légkörben nevelkedtem volna fel.

Sztem ilyen esetben azért az elhunytat is illene megemlíteni, nyilván nem úgy, hogy a levegőnek odaadsz egy virágcsokrot, mert az elég röhejes. Hanem megenlíteni, hogyha apukám itt lenne, őt is megköszönteném ezért meg ezért, remek apa volt, nyugodjon békében.

Anyud élettársának meg tökéletes, amit az első mondott. Elég ez az egy mondat, kis ajándék.

Itt vannak ötletek:

[link]

Anyukád párjának megköszönheted azt, hogy anyukádat szereti, mellette van, és anyud boldognak látod, meg veled is mindig normális. Apudnak, hogy bár csaj tinédzser korodik volt része az életednek jobban, addig sok szép emlék köt hozzá, pl. nyaralások, megtanított bringázni, stb.

Elhunyt szülőt igenis ILLIK megemlíteni, én el nem tudnám képzelni, hogy ne beszéljek akár két sort anyáról.

Attól, mert meghalt, az édesanyám marad, amíg élek.

Nekünk ez úgy zajlik, hogy párom köszönti apját, anyját és a nevelőapját - ha egyáltalán nem csapnak balhét :/ -, én apát és megemlékezek anyáról.

A mostohaanyám a főasztalhoz sem ül, meg nem akarom leégetni, hgoy megköszönöm, amiért 7 éven át terrorizált és gyűlölködött ellenem :D

Nálunk pont emiatt nem is volt. Anyám is, apám is az új párjaikkal (új...10 éves kapcsolat már mindkettő) volt jelen. A férjem anyja szintén a második férjével, az édesapjával pedig akkor már 8 éve nem tartotta a kapcsolatot, így ott sem volt.

Eszünkbe se jutott a szülőköszöntő. Koccintás volt egyedül, nekem csak a szüleim, a férjemnek pedig az anyja az új férjével.

Alapból nem értem ezt a szokást.

Nem, nem "igenis ILLIK" megemlíteni, csillagbogár. Maximum felétek szokásban van, de nem illik.

Az én édesapámat sem emlegettük az esküvőn, mert neki, aki meghalt ez semmit nem jelent, a túlélők pedig nem azért szeretik, mert mások előtt emlegetve van. Igaz, mi temetőbe sem járunk, mert "velünk él", és szinte napi szinten emlegetjük a bölcsességeit, stb. És nem vonulunk fel egy rakáskőhöz, kifelé mutatva a nagy szeretetet.

Köszönettel említettük meg, egy mondatban, szerető szüleinket. Ennyi. Nem volt jaj, a szegény, aki már nem lehet közöttünk, és a többi, mert az borzasztó.

Édesanyám sem akarta, hogy így legyen. Mert vannak, akik nem kifelé mutogatnak, félidegen rokonoknak, akiket egy évben kétszer látni, de véleményük, na, az van.