Ti mennyire vagytok elnézőbbek valakivel csak azért, mert családtag?
Nekem sajnos van olyan ember a családomban, aki életem során mindig inkább ártott, mint segített. Megszakítottam vele minden kapcsolatot.
És van olyan barátom, aki bár nem családtag, de mégis sokkal több segítséget, támogatást kaptam tőle, mint az előbb említett családtagtól.
A család folyton erőlteti, hogy béküljek ki, bocsássak meg ennek a családtagnak, mert hogy "egy család vagyunk, csak ez számít". Hát szerintem meg nem, azért mert valakivel biológiailag rokonságban állunk, még nem jelenti azt, hogy minden áron jóban kell lenni egymással, főleg ha az illető rászolgált ennek az ellenkezőjére.
Bezzeg amikor a jó barátom egyszer hibázott, akkor azt sulykolták, hogy "az ilyenekkel ne barátkozz, látod, nem lehet rá számítani". És nagyon nem tetszett nekik, amikor én szemet hunytam a hibája felett, hiszen nem felejtettem el, hogy sokszor ott volt, amikor szükség volt rá, és azóta is mindig számíthatok rá.
Ti hogy vagytok ezzel, mennyire vagytok megbocsátóbbak, elnézőbbek valakivel, aki rokon??? Számít-e valamit akkor a családi kapcsolat, ha amúgy az illetőt egyáltalán nem kedvelitek? Van-e olyan személy, aki bár nem családtag, mégis annak tartjátok, mert mellettetek van, ha szükség van rá?
Leszarom, a családom 98%-val éppen csak beszélek valami felszínes dologról, amúgy évente egyszer hazamegyek pár órára de ennyi.
Nem érdekel, hogy "vérrokon", ezt 29 év alatt valahogy nem vettem észre, csak az ugatás, okoskodás és kihasználás ment.
Hasonlóakon gondolkoztam az elmúlt hetekben.
Nekem is dettó ez van, egyik családtagom egy nagyon problémás, zűrös, hazudós alak. Egyértelmű szóval leírom, testvérem az. Anyám folyamatosan azzal kompenzálja a balhéit, hogy az ÉN barátaimat vagy rokonokat, akikkel jóban vagyok húzza le.
Példa tesóm rengeteg pénzt kicsikart tőle hazugsággal érzelmi zsarolással, anyám akkor teljesen kikészült idegileg. Mivel nyugtassa magát? Felhúzza magát az egyik rokonunkon, egy dolgos, kedves lányon, hogy mekkora szemét önző, mert valamit elfelejtett az anyjával kapcsolatban VÉLETLENÜL. És így ülsz és nem hiszed el. Bezzeg tesóm. Ő elmosogatott karácsonykor. Milyen rendes ember.
A két legjobb barátomat is utálja, mert szerinte önzőek. Tényleg marha önzőek, az egyiknél olcsóbban lakhattam egy évig, mert nem fogadott el több pénzt, a másik mondott egy félreérthető dolgot.
Bezzeg tesómmal legyek mindig lenéző, mert a testvérek egymásra számíthatnak. Mindegy, hogy mennyi pénzt, tárgyat csen el tőled is, azt el kell nézni, mert testvérke.
Ne hallgass rájuk. Gusztustalan manipuláció, hogy a későbbiekben majd rád akaszkodhasson a drága jó testvér.
Teljesen egyet értek veled! Nálunk az a szitu, hogy a szüleim nagyon, már naivan szeretik a rokonokat. Folyamatosan azt mondják, hogy családot nem lehet megválogatni és rájuk úgyis mindig lehet most is és a jövőben is számítani. A haverjaimat folyamatosan lehúzzák, hogy szerencsétlen vagyok a felfogásom miatt, mert kihasználnak és hátba támadnak. Azóta nagyon sok helyzetben volt részem, amikor csak rájuk támaszkodhattam! Bezzeg amikor voltak problémáim, akkor a rokonok mit csináltak? Csak beszólogatni tudtak. Meg mindig okosabbak a másiknál (például a továbbtanulásos, a párkapcsolati, vagy a családalapítós dolgokban), amellett, hogy a szüleimet kihasználják és nekik sem viszonoznak semmit sem! Én megtanultam őket lerázni, a szüleim sajnos nem, pedig minden egyes alkalommal bebizonyítom nekik, hogy már megint csak a saját érdekükben kerestek minket mind a közeli, mind a távoli rokonok.
Amúgy nincsen sok barátom, de annál közelebbiek és soha nem támadnának engem hátba! Volt már ilyenben részem, de azóta nagyon sokat változtam. És szinte egyetlen rokonnal sem tartom éppen ezek miatt a kapcsolatot.
Annyit elárulhatok, hogy nekem is testvérem, akiről szó van a kérdésben.
Már gyerekkorunkban sem jöttünk ki jól soha (ez nagyrészt a szüleinknek köszönhető, akik mindig látványos különbséget tettek köztünk), és akárhányszor összevesztünk valamin, sosem próbálták meg megoldani a konfliktust, vagy legalább meghallgatni minket, hogy mi a bajunk egymással, mindig mindent el kellett felejteni, azonnal kibékülni meg bocsánatot kérni egymástól, merthogy "a testvéreknek nem szabad veszekedniük, hanem szeretniük kell egymást". Szóval csak az volt a lényeg, hogy "béke" legyen, a sérelmek meg ott maradtak.
Felnőttként már voltak komoly vitáink is, komoly dolgok miatt, és nem egyszer használt ki, alázott meg engem és a szüleinket is, ezért is szakítottam meg vele minden kapcsolatot, és nem is vagyok hajlandó találkozni vele.
De a szüleink meg elvárják, hogy mindent felejtsek el és bocsássak meg neki, mert "ha mi már nem leszünk, csak egymásra számíthattok". Hát szerintem a tesómra akkor sem számíthatnék, ha ő lenne az utolsó ember a Földön, és nem is várok el tőle semmi ilyesmit, épp elég "jót" okozott már nekem életem során.
Épp ezért felháborít, hogy a rokonság folyton azt sulykolja, hogy itt azt kell nézni, hogy család, és a családtagoknak mindig meg kell bocsátani mindent, mert család. Hát szerintem meg nem így van, az ilyen embert ki kell zárni az életünkből, akár család, akár nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!