Hogy lehetne elegánsan megoldani ezt a dühítő helyzetet?

A szüleim adtak egy csomó pénzt a bátyámnak és a feleségének, hogy a kisgyerekükkel ne kelljen albérletben nyomorogniuk, vehessenek saját lakást, úgy voltak vele, hogy majd szép lassan visszatörlesztik. Sajnos szegény sógornőmnek lett valami légúti betegsége, így nem dolgozhat tovább vegyszerek között, fodrász volt, ezt abba kellett hagynia, új dolgot tanulnia. Igen ám, csakhogy nem elment akárhová melózni, míg elvégez egy OKJ-s tanfolyamot, hanem második éve otthon van, pedig a gyerek már ovis, tehát nem őmiatta, míg a bátyám egyszerre két helyen dolgozik, alig él már szegény.

És ahányszor célozni merünk a nőnek, hogy nem érzi már ezt túlzásnak, annyiszor kifakad, hogy mi őt ne bántsuk a betegsége miatt. Az, hogy a férje beledögik abba, hogy őket is eltartsa, és az adósságokat is visszafizesse, az nem zavarja őt. Most akkor komolyan mi vagyunk a kicsinyesek?