Rossz ember vagyok, ha anyumat leszámítva egy rokonom, családtagom elvesztése sem fájna?

Az összes nagyszülőm elhunyt már, de abszolút nem hiányolom őket, mivel sosem volt köztünk tipikus ,,nagyszülő-unoka" kapcsolat. Sőt, az anyai nagymamám mindig kötekedett. De ami aggodalomra ad okot nekem, hogy szerintem a testvéreimet sem siratnám meg. Eléggé gyerek voltam még, amikor elmentek itthonról (nővérem 4 éves koromban, bátyám 7 éves koromban). Szeretem őket, nem az, csak köztünk sem olyan szoros a kapocs. Mostani fejjel úgy gondolom, hogy ha elhunynának, nem tudnék könnycseppet ejteni értük, egyedül anyumnál lennék rá képes. Ő nevelt fel, igaz, sokszor elhanyagolt, nem adta meg a kellő szeretetet mindig, de nem rossz anya ő. Csak mindig is voltak sajnos mentális gondjai. Nekem tényleg nagyon hiányozna, ha meghalna, de rajta kívül SEMELYIK hozzátartozóm elvesztése sem viselne meg, hiszen nem tartottuk nagyon a kapcsolatot senkivel, nem voltunk az az igazi család (sőt, elég elcseszett volt mindig is). Köszönöm a válaszokat!