Mit tegyek, ha nem tetszik az unoktestvérem kapcsolata a barátnőjével?
A nagybátyám mérnök, a nagynéném ápolónő magánklinikán. Az unokatesóm kamaszként elkallódott, nem tanult, végigbulizta a középiskolát. A nagynénémék hagyták elkallódni, viszont nem voltak hajlandóak önköltségesre iratni, mondván, így nem tanul a hibájából. A srác így hegesztőnek tanult, és most jól keres. Viszont már harminc felett van, és a nagynénémék nagyon szeretnének unokát. Most egy 19 éves lánnyal van, akit egyébként kedvelek. Kedves és nagyon szép, viszont "sérült" lelkileg. Egyke, félárva, és az apja rokkantnyugdíjas. Idén érettségizett, de nem dolgozik, se nem tanul, hanem három hónap után az unokatesómhoz költözött. Az egész napja azzal telik, hogy kitakarít, megfőz, és otthon ül, amíg az unokatesvérem haza nem megy. Nem zsarnokoskodik a srác felett, nem korlátozza, de nehezen viseli, ha a barátaival sportol vagy sörözik. A lánynak nincsenek barátai, se hobbija, se életcélja.
A nagynéném, annak ellenére, hogy a saját területén sikeres, dolgozó nő, elég konzervatív nézetek vall a férfi-női szerepekről (a férfi a ház ura, a nő elsődleges feladata a főzés-mosás-takarítás-gyereknevelés). Azt mondja, örül is, hogy a barátnő nem akar továbbtanulni, mert szeritne az értelmiségi nő-szakmunkás férfi nem jó párosítás. Az unokatestvérem kedvenc ételeire tanítja a barátnőjét, mit és hogyan szeret. Nekünk folyton azt mondja, hogy nagyon reméli, hogy összeházasodnak, és már meg is kérdezte, hogy a lány hány gyereket szeretne (azt mondta, sokat, mert neki nem volt normális családja), és hogy jó feleség lesz belőle, mert főz-mos-takarít, és bálványozza a fiát.
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, de nekem nem az a bajom, hogy háztartásbeli akar lenni és gyerekeket nevelni, hanem hogy egy nyilvánvalóan lelkileg sérült fiatal lány pótlékot keres a barátjában és annak családjában, amit a család - ha nem is tudatosan -, de kihasznál.
Anyukám is, mióta az apám teljesen leépítette az önbecsülését, egy szeretetéhes, mindenkinek megfelelni akaró ember lett belőle, aki mindig mindenkit ki akar szolgálni és meg akar menteni, még akkor is, ha mások már rászólnak, hogy ne vagy pedig ő maga hajtja túl magát.
Ha félárván nőtt fel, akkor érthető, hogy örül párja családjának, akik befogadták és őket második családjaként emlegeti.
Egyébként meg egyetértek az előzőekkel.
Szerintem is inkább annak van baj a lelkében, aki ennyire beleártja magát mások életébe, nem annak, aki félárván nőtt fel, de most örül, hogy szerető párja és szerető anyósa-apósa van. És érthető, ha igyekszik a kedvükre tenni.
"Mit tegyek, ha nem tetszik az unoktestvérem kapcsolata a barátnőjével?" - semmit, ugyanis nem neked kell tetszenie, hanem az unokatestvérednek meg a barátnőjének.
Kérdező, komolyan olyan vagy mint egy pokoli rossz szülő, aki persze "csak jót akarva" a saját vágyait és értékeit akarja ráerőszakolni a gyerekére. Fogadd el, hogy egy másik ember nem te vagy, más az értékrendje, mások a vágyai, más a fontos neki, mint neked. Abban segítsd, amit ő szeretne, ne abban, ami szerinted jó.
"Egyke, félárva, az apja rokkantnyugdíjas"
Ezek lennének a gyerekkori traumák?
Te miről beszélsz?
Mit tudsz te valójában arról a lányról? Szerintem semmit, de neked nem is kell TUDNI semmit, mert olyan sztorit kanyarítottál köré, hogy ihaj!!
Kapaszkodj meg, lehet, hogy amit te kívülről normális családnak látsz, ahol nem hagyják elkallódni a gyereket (:xD), esetleg sokkal mérgezőbb, traumatizálóbb lehet, mint az, ahol egy szülő van, mégha az rokkantnyugdíjas is.
(Mellesleg: azért kallódott el az unokatestvéred, mert nem lett belőle diplomás?? - nem is vagy előítéletes ember.)
Hogy mit csinálj?
Szállj le róluk, törődj a saját életeddel, ha jótékonykodni meg gyámkodni akarsz valaki(k) felett, akkor keress ehhez valami szervezetet, ahol mindezt szívesen fogadják.
És tedd meg mindenkinek azt a szívességet, hogy pl 3 hónapig nem mész a közelükbe, nem okoskodsz az életükbe. Látni fogod, hogy nélküled is meglesznek.
Ellenkező esetben addig fogsz ott károgni, míg bemagyarázod a lánynak, hogy ő valóban egy sérült szerencsétlen.
(Ha már ilyen fogékony vagy a pszichológiára, az a szó, hogy projekció mond neked valamit???)
De amúgy egyáltalán nem azonosulsz anyuddal
"..mindenkit meg akar menteni, akkor is ha rászólnak ne..."
Hát, rád már itt elegen rádszóltak, hogy maradj magadnak, de nem érted. Nem emlékeztet ez tèged valamire?
Biztos, hogy nem neked kellene segítség?
És ha az a lány ilyen módon találja,meg a lelkibékéjét? Ha egész életében ezt szerette volna? Hogy valakiről gondoskodhasson, hogy annak az illetőnek a családjába beilleszkedhessen?
Szerintem most komolyan, inkább azt vizsgáld meg, miért zavar téged ez ennyire, miért akarod mindenkinek bemagyarázni, hogy neki ez nem jó, miért kombinálsz.
Az anyád életét (feltéve, hogy úgy van, ahogy mondod/látod) ezzel nem mented meg, tényleg nézd meg a projekció fogalmát és ne kreálj nem létező problémákat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!