Megmondanátok a sógornőtöknek, hogy kellemetlen a viselkedése? (etikett)
Uj városba költöztem nemrég és nagyon magányos vagyok. Még nincsenek barátaim itt. A bátyám és a sógornőm itt élnek így csak velük tudok kicsit eljárni. Sógornőm ráadásul barátnőm is egyben, mert gyerekkorunk óta ismerjük egymást.
Mindig is érdekes karakternek tartottam. Tehetős családból származik, sose kellett megtapasztalnia milyen az amikor nem jut valamire. A nagyszülei vettek neki egy lakást húsz éves korára (most 30 évesek vagyunk amúgy), a szülei is folyamatosan segítik pénzzel. Egyszóval megszokta a jót.
Csak olyan munkákat vállal el, ahol nettő 200E felett keres. Én az új munkahelyen röhejesen keveset keresek, (meg sosem kerestem netto 200-at, a korábbi melókbann sem) de nem is ez a lényeg.
Ami a lényeg: sógornőm szívesen eljárna velem mindenféle helyekre, hogy ne legyek egyedül, de totál kellemetlen vele bárhova is menni, meg idegesítő, mert rettenetesen zsugori. Mindenhová úgy érkezik (pl. klubba, régen jártunk nagyobb baráti társasággal is), hogy nála csak 500 forint van készpénzben. Azt persze rögtön elkölti egy italra, majd utána hagyja, hogy meghívjuk mindenfélére, elvégre ez lenne a normális baráti társaságokban. Ő soha senkit nem hívott meg semmire életében szerintem. Ha beültünk egy pubba ő nem kért semmit, de ha mi rendeltünk ropit, mogyorót, chipset, két kézzel vett belőle. Tényleg vicces volt, amikor én a 100E-es fizetésemmel fizettem az ő italát, burgerét a Mekiben, neki pedig eszébe sem jut, hogy bármikor visszahívjon, megvendégeljen akármire is.
Szóval most jó lenne összejárni, és amúgy tényleg kedvelem meg régi ismeretség, de totál kellemetlen a viselkedése, és így nem sok kedvem van menni vele bárhová is. Múltkor is beültünk egy amúgy tényleg olcsó, jó kis étterembe. Már tudtam, hogy nem szabad közösen fizetnünk, hiába lenne könnyebb a pincérnek, tuti, hogy én fizetném az egész kaját, ő pedig elfelejtené odaadni a részét... Többször jártam már így. Tehát külön fizettünk. Jött a pincér, sógornőm nyújtotta a bankkártyáját, szerencsétlen pincér várta volna, hogy "húzzon le 2500-öt 2180 helyett", de sógornőm csak nézett rá, hogy: hajrá, húzza csak le a 2180-at. Soha nem ad borravalót.
Szerintetek nem kellemetlen a viselkedése? Megmondanátok ilyen esetben, és ha igen, hogyan? Egyszer amúgy kérdeztem tőle egy hasonló eset után, hogy: Te sosem adsz borravalót? Mire mondta, hogy nem. Se a fodrásznak, se a taxisnak, se étteremben, sehol. Ez az ő pénze, ő kereste, és nem ad.
Légyszi, azt ne mondjátok, hogy keressek új barátokat, mert egyrészt nem olyan egyszerű 30 felett barátkozni, másrészt most tényleg az érdekel, ti hogyan kezelnétek egy ilyen szituációt, egy ilyen barátot/rokont!
Érdeklődve várom a válaszokat!
Én is olyat válaszoltam korábban, hogy általában külön fizetünk barátokkal.
Ragozhatod, ahogy akarod, szimplán kihasználható vagy, és ezt sajnos nem veszed, nem akarod észrevenni. Természetesen mi is meg szoktuk hívni egymást barátokkal. Én is olyan személyiség vagyok, hogy amim van, azt megosztom mással. Soha nem vesszük szigorúan, mikor ki fizet, sőt, mi nem csinálunk gondot a közös mogyoróból sem.
Ettől függetlenül alap, hogy nem élősködünk egymáson, és _többnyire_ külön fizetünk, mert ez a normális, hogy senki sem akaszkodik rá a másikra. Ha valakinek épp jó napja van, és ő fizet, az tök jó, de agyam eldobnám, ha ez lenne az elvárt.
Márpedig te ezt elvárnád, és ehhez mérten hagyod magad kihasználni is.
És itt a gond. Látod, hogy lehúznak, látod, hogy nem ennek kéne normálisnak lenni, mégis takarózol, hogy "de téged így neveltek", és erre hivatkozva nem teszel semmit.
Egyébként a borravaló adás/nemadás nem arról szól, hogy irigy vagyok a pénzemre. A pincérnek, fodrásznak is van saját fizetése, amiért megdolgozik azzal, hogy téged kiszolgál. Messze nem vagy kötelező borravalót adni.
Én alapvetően szoktam adni, mert cuki vagyok, fodrásznak is mindig, de egy ilyen pincérnek, akit leírtál, hogy áll és tartja a markát jelképesen... Nos, csakazértsem adnék. És elég cink, hogy neked volt kellemetlen a szitu, mert a pincérnek kellett volna, hogy az legyen, méghozzá nagyon.
Ezen a kényszeres megfelelésen kéne változtatnod. A pincér sem a borravalóért dolgozik, és a barátaid sem a meghívásért fognak szeretni.
(Én már rég elküldtem volna a sunyiba egyébként a csajt, szóval ne érts félre, nem pártolom a viselkedését. De rajta nem tudsz változtatni, magadon kell, hogy kikeveredj ebből a szituból összeveszés nélkül.)
"Csak olyan munkákat vállal el, ahol nettő 200E felett keres."
Ezt ő mondta?
Honnan vagy abban olyan nagyon biztos, hogy a barátnőd tehetős?
Szerintem, csak megjátssza magát, hogy menőbbnek tűnjön. Pechére titeket nem érdekel, ki mennyit keres.
Ha 200 nettót keres, (ami nekem nagyon jó lenne), de egyébként nem számít sok pénznek, lehet hitelei vannak és kevesebből él, mint gondolnátok. Lehetséges, ezekről nem szívesen beszél, ezért beadja, hogy ő jómódú, csak zsugori.
A barátnőd szokott láthatóan éhes lenni, ha "meghívjátok"?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!