Mennyire összetartó az átlagos magyar család?

Olyan veled vitatkozni, mint szobabiciklizni. Csak belefárad az ember, de nem jut sehová. :-))

Nem vagyok baloldali. Nem tartozom egyik oldalhoz sem. A kettőnk közötti véleménykülönbséget nem a politikai hovatartozásunk okozza, hanem a korunk. Amíg az ember fiatal, evolúciós okokból szeret mindenért mást okolni. Önmagát tévedhetetlennek, mindenen felül állónak tartja, anélkül, hogy erre egyáltalán rájönne, vagy beismerné. Nincs ezzel baj, mindenki így él egy bizonyos kor alatt. Én is így éltem, a csemetéim is így élnek. Nálam most már más szelek fújnak. Képes vagyok belátni az ember gyarlóságát. Nem (csak) egyes emberekét, hanem az emberét, mint állatfajét. És nem tölt el felhőtlen örömmel, amit látok. Régóta mondom, hogy az ember az evolúció tévedése, és egyre erősödik ez az álláspontom.

A lényeg: nem a politika tehet az ember békétlen természetéről, hanem az ember békétlen természete hoz létre politikai oldalakat, megosztottságot. Sok embert tönkretett a Kádár korszak. Sok családot szétzilált, sok sorsot zúzott porrá. De az ORSZÁG békében élt. Újjáépítette magát saját romjaiból. Összefogott, mert volt egy közös ellenség; a hazátlanság. A szegénység. Az élhetetlen, lerombolt környezet. De amint felépült (jól, vagy rosszul, ezt ne firtassuk) elveszett a közös cél, a közös eszme, és megindult a széthúzás. Mert ilyen az emberi természet.