Mennyire összetartó az átlagos magyar család?
a testvérek egymás között
szülők és a gyerekeik
nagyszülők és a szülők
nagyszülők és testvéreik
az unokatestvérek egymás között
Pl. a következő élethelyzetekben.: Az egyik nagyszülőnek meghal a házastársa. Az unokatestvérek közül egyiküknek régóta nincs állása, de van érdeklődési köre. Az egyik nagyszülő testvére megbetegszik. Stb.
Nemegyszer hallom, hogy az unokatestvérek között cégvezetők vannak és ennek ellenére kallódnak a családban unokatestvéreik, vagy a nagyszülők között befolyásos valaki, de még annyi tanácsot sem ad a testvéreinek, hogy orvost ajánlana, ill. az egyik unokatestvér házastársa befolyásos ember, de miközben gyerekkorában az adott unokatestvérrel az egész rokonság foglalkozott, felnőttként nem áll szóba szinte senkivel a rokonságában. És még sorolhatnám.
Nem az lenne a normális, hogy a családok, közelebbi rokonságok összetartóak, az éppen jobb helyzetben lévők próbálnak segíteni a rosszabb helyzetben lévőknek? De legalább odafigyelni kicsit jobban.
Ki, mit tapasztal, vannak azért jó példák is?
Szomorú, a fenti 10 válaszból, csak egy írta, hogy az ő családja összetartó. Minden választ felpontoztam.
Én azt látom, hogy a magyar zsidó (ha hívő, ha nem) és a magyar cigány családok nagy része összetartó. Biztosan itt is vannak kivételek, de egy zsidó családban egy munkahelyvesztés általában gyorsabban megoldódik, mint más származású családokban Magyarországon. Én így vélem.
Szomorú, hogy pl. a magyar sváb családok, vagy a magyar tót családok, de bármely más származású magyar család, már nem tűnik annyira egységesnek. Tisztelet a kivételnek.
válasza:9.
A magyarok is pont olyanok, mint mások. Minél több a pénz, annál széthúzóbbak.
És teljesen igaz, hugy a zsidók meg a cigányok összetartóak. És régen a svábok is azok voltak, érdekes lenne kitalálni, mi változott. Vagy, hogy ahol nem kett vegyes házasság, nem svábokkal, azok esetleg megmaradtak-e összetartónak.
# 13.: Nekem vannak zsidó ismerőseim svábként, rendesek, a nők nagyon kedvesek náluk, a férfiakra néha inkább az ószövetség stílusa jellemző, de ott is vannak kedves, közvetlen emberek. És igen, összetartanak.
Bizony, a svábok is összetartóak voltak, szerintem ez a XX. sz. elején, amikor mint az előző is írta, még nagyon ritka volt a vegyes házasság, így volt. Pontosabban a 19. sz-ban az egyes nemzetiségek akár településeken belül is erősen elkülönültek, fizikálisan. Viszont a vegyes házasság elkerülhetetlen szerintem, nem házasodhattak egymás között, ehhez túl kicsik voltak a közösségek.
Ugyanakkor és más okokat érzek a széthúzás mögött (I. VH., Trianon, kitelepítések, nyilasok, II. VH., Holokauszt, majd kommunisták, népirtások, erőszakos államosítás, Gulag, málenkij robot, lakosságcsere egyezmények, 1956, délszláv háborúk, további népirtások).
Ez olyan sokk volt a társadalomnak, amit a mai napig nem tudott kiheverni.
válasza:"Trianon, kitelepítések, nyilasok, II. VH., Holokauszt, majd kommunisták, népirtások, erőszakos államosítás, Gulag, málenkij robot, lakosságcsere egyezmények, 1956, délszláv háborúk, további népirtások)."
Rosszul látod, kérdező. Minél több a gyötrés, egy nép annál összetartóbb. Az ember olyan, mint a fájdalom. Ha több testrészed fáj, egyszerre akkor is mindig csak az egyiket érzed. Az ember is mindig a legerősebb ingerre felel. Háborúban, ínségben összefog, és együtt veszi fel a harcot. Békében ráér egymással acsarkodni.
Amit a cigányságról, svábokról, zsidókról írsz, természetes jelenség. A fentiek okán minden országban a kisebbség, a lenézett, elnyomott (vagy legalábbis elnyomottságot érző) népcsoportok az összetartóbbak. Tehát ismétlem, nem a magyarsággal van baj. Hanem azzal, hogy nagy (volt) a jólét, még ha ezt sokan nem is érezték annak. Fél évszázada nem volt háború, nem volt elnyomás, nem voltak népnyúzó diktátorok, nem volt ínség, szegénység, járványok, stb. Mindenki ráért a szomszédját utálni, vagy irigykedni rá.
# 15.: Nem értek veled egyet, amiket írtam azok hosszútávon szétzilálják az országokat és a társadalmakat. Egy jól működő társadalom nem 50 év alatt alakul ki, hanem évszázadok alatt. A rövidtávú, pár év távlatában működő hatásoktól, amire a háborús összefogással utaltál tekintsünk el. Rövidtávra, csak Hitler, Sztálin, Rákosi és a többi őrült terveztek. Meg is lett az eredménye.
Az elmúlt 50 év "jólétben telt", ahogy írod, ez 1967-től, a Kádár rendszer kemény időszakától kezdődik. Szocializmus, lehetett egy panelod, egy Wartburg/Trabant -amire éveket vártál- és max. egy kiskert. Miről beszélsz?
Azt szokták mondani a Kádár rendszerből két út vezetett ki, az egyik Ausztriába, a másik az alkoholba. Ezen a vonalon, hogy fejlődhetett volna, egy összetartó családokra épülő társadalom? Sehogy.
válasza:"Az elmúlt 50 év "jólétben telt", ahogy írod, ez 1967-től, a Kádár rendszer kemény időszakától kezdődik. Szocializmus, lehetett egy panelod, egy Wartburg/Trabant -amire éveket vártál- és max. egy kiskert. Miről beszélsz? "
Azért hangsúlyoztam ki a "jólétet", hogy értsd; nem anyagi jólétről beszélek, hanem békéről, biztonságról, szociális hálóról, egészségügyi ellátásról, stb.
Egyébként meg éltél te a Kádár korszakban? Én igen. Többet, mit a gengszterváltás óta. Lehet szidni azt a korszakot, de minek nevezed, ha nem jólétnek, hogy volt munkád (ha akartat, másod-, és harmadállásod is!), volt lakásod, voltak kórházak, óvodák, létbiztonság. Kevesebben dúskáltak az anyagiakban, ez tény. De mindenki megélt valahogy.
"lehetett egy panelod"
Igen, de az mindenkinek lehetett. Vagy ott voltak az állami bérlakások. Nem voltak hajléktalanok, nincstelenek, éhező gyerekek. Nem zavarták haza a 80 éves öreganyádat a kórházból, hogy otthon haldokoljon. Nem kellett magánóvodáért egy vagyont fizetned, hogy a kölködet legyen hol hagynod.
"egy Wartburg/Trabant -amire éveket vártál"
Igen. Cserébe viszont volt olyan tömegközlekedés, hogy a legeldugottabb falucskából is beértél munkakezdésre, ha a városban akartál dolgozni. Ha pedig ennek ellenére Wartburggal akartál járni, volt 3,60 Ft-os benzin. (Ugyanennyi volt a kenyér és a tej.)
Mielőtt ezt is félreértenéd; nem sírom vissza azt az időt! Csak azt akarom demonstrálni, hogy korántsem volt annyira rossz az akkori életszínvonal az átlag szempontjából. A baj inkább az, hogy máshogy értelmezzük a "jólét" szót. Neked gazdagságot jelent, nekem tisztes megélhetést.
Tehát nem maga az ember változik, csak a körülmények. Az ember évmilliók óta ugyanaz a békétlen teremtés. Ha megnézed a föld történelmét, soha egyetlen perc sem volt, amikor valahol éppen ne háborúztak volna. Amikor meg béke van, egymásnak esnek. És ez nem magyar sajátosság. Már Seneca is megmondta: Békében kard sebzi meg az embert, békében az irigysége.
# 17.: OK, én jobboldali vagyok, te baloldali. Erre kár több szót pazarolni, felpontoztalak, de látod, nem értek veled egyet.
Próbáltál volna meg 89 előtt szervezkedni az egyetemen, közösséget szervezni, kíváncsi vagyok, mi történt volna?
Egyébkén az én egyik Nagyapámat, a hódmezővásárhelyi emlékpont nyilvános adatai szerint pont az egyik távolabbi rokona figyelte meg! Megnyomorították az életét, mindenét elvették, kvázi a házából nem jött ki a megfigyelés miatt.
Ma városának posztumusz díszpolgára.
Egyszóval, azért a Kádár rendszer jócskán tehet a családok mai széthúzásairól!
Bocs, Dédapámat, elírtam. A Nagyapám életét is tönkretették, őt, diplomás emberként 56-ban a munkás barátai jóindulatból és lelkesedésből, jelenlétén kívül megválasztották, valami bizottság elnökének, mert kedvelték.
Soha többet nem lehetett munkahelye normális, a város szélén egy barakkban "dolgozott" másodmagával. Korán meghalt, nem ismerhettem.
Kedves Miquel, mit szeressek én a te szocializmusodon?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!