Mit tegyek? Vagy hogy viselkedjek?
A lényeg hogy félek a nagybátyámtól. Nem azért mert rossz ember, nála jobb embert nem is ismerek. Viszont egy évvel ezelőtt, olyat tett, amivel elvesztette a bizalmamat. (Röviden: ravasz módon kényszerített valamire, amit világosan megmondtam hogy nem fogok csinálni) Ez egy éve történt. De még most is kísért, és mindig félek amikor találkoznom kell vele, hogy mégis mi lesz, meg minden. Ilyenkor el szoktam játszani, hogy minden rendben van, de belül teljesen meg vagyok ijedve. Mivel nem Magyarországon él, igy csak évente kb 3-4 alkalommal találkozunk, de az kb 1 napig szokott tartani.
Eleinte úgy voltam, hogy majd csak túlteszem magam rajta, de nem, még most is ez van.
Neki nem hiszem hogy feltünt bármi is, mert nem annyira jó megfigyelő, meg én is probálok rendben viselkedni. Gondolkodtam már azon is hogy elmondanám neki a bajomat, de utána valahogy nem bírnék többé a szemébe nézni. Meg vannak más dolgai is, ami nekem annyira nem szimpatikusak, de ezeket leszámítva, én valahol a lelkem legmélyén még mindig nagyon szeretem, csak ezt a félelem elsötétíti. Szerintetek mit tehetnék hogy megint normálisan érezzem magam, ha vele vagyok? (Azért lenne fontos, mert nemsokára megint találkoznom kell vele.)
Csak értelmes válaszokat kérek szépen, mert így is elég fájdalmas nekem ez, és sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán kiirjam-e ide. Előre is köszönöm!
14/L
válasza:
válasza:Ez egy anonim oldal, nem írod meg nekünk, mi történt pontosan?
Egyébként ha ezt tette, akkor elég szomorú, hogy ő a legjobb ember, akit ismersz, mert egy kis senkiházi gerinctelen szar alak. Egy 13 éves kislányt megvezetni, és átverve rávenni valamire, amiről tudja, hogy nem akarja megtenni... Ha ő nem rossz ember, akkor nem tudom, ki az.
válasza: válasza: válasza:Leírhatnád mi történt. Ahogy előttem mondták, ez egy anonim oldal. Ebből senki sem jön rá, hogy ki vagy. Senki sem fog téged elítélni, ha leírod.
Úgy nem tudunk segíteni, ha nem tudjuk miben segítsünk.
A félelem csak akkor fog elmúlni, hogyha meg tudod ezt valakivel beszélni, lehetőleg a nagybátyáddal.
Tudom hogy csak egy gyerek vagyok, bár legtöbbször próbalok komolyan viselkedni, de lehet a történet gyerekesként fog hangzani, nem tudom. Szóval egy évvel ezelőtt ez történt:
Ugye találkoztunk nagybátyámmal. Megkérdeztem, hogy megyünk-e focizni (mindig szoktunk, ha találkozunk). Azt mondta igen, csak előbb el kell mennie az utca végére meginni egy sört, mert meghívták. Mondtam hogy jó, menjen csak nyugodtan.
Később jön vissza, és mondja hogy ott valami buli van, és hogy nem akarok-e visszamenni vele. (Nem voltam az az ismerkedős típus, a bulikat se szerettem, ott meg mindenki ismeretlen volt) Mondtam, hogy köszönöm, de nem, inkább türelmesen megvárom, csak menjen.
Furcsa módon még egy csomószor visszajött, és állandóan azt kérdezte, hogy nem mennék-e én is abba a buliba. De én tisztán megmondtam neki hogy semmi esetre sem.
Akkor egyszer megint visszajött, és azt mondta, akkor mehetünk focizni. (Nagyon megörültem, mert már alig vártam hogy menjünk focizni.)
Már az utca végénél jártunk, (mert arra van a pálya), mikor azt mondja, valamit otthagyott a buliban. Mondom, jó menjen, én itt kint megvárom.
Egyszer csak jön vissza, de semmit nem hoz, hanem jön vele valami ismeretlen alak. Na én már akkor megijedtem amikor jöttek felém.
És akkor kérdezi ez az ember (gondolom nagybátyám egyik haverja volt), hogy miért nem akarok menni? Meg hogy ugyan már, ne butáskodjak. És konkrétan együttes erővel betoltak a kapun, egyenesen a sok ember közé...
És ott kellett ücsörögnöm, borzalmasan éreztem magam, sőt a ruhám se volt odavaló, mert ugye csak egy sima focizásra öltöztem, nem bulihoz....
És vagy egy órát, ott dekkoltam, amikor végre jöttek a szüleim, és kimentettek onnan.Nekik elmondtam,de nem mondtak rá semmit.
Persze most jönnek azok a kommentek, hogy miért nem tudtam kiállni magamért, meg miért nem mondtam nem-et annak az alaknak, de én udvarias és illemtudó szeretnék lenni (mert szüleim mindig ezt mondják, hogy legyek az) meg hirtelen úgy megijdetem, hogy teljesen leblokkoltam, és még motyogni is alig tudtam.
És lehet csak én veszem ezt ilyen komolyan, de bennem ez az egész elég nagy traumát (ha használhatom rá ezt a szót) okozott, és a mai napig ha visszagondolok rá megborzongok és félelem fog el a nagybátyámmal kapcsolatban, és többet már nem tudok benne bízni.
Köszönöm ha valaki végigolvasta!
válasza:Ideje lenne tököt növesztened, mert amíg ilyen beszari maradsz, addig mindig te leszel az, akivel bármit meg lehet tenni.
Ha nem akarsz bemenni, megmondod, sarkon fordulsz és hazamész. Ha eröszakoskodnak? Sikitasz és beléjük rugsz, ennyi.
Fel kell tudnod mérni, hogy melyik hellyzetben mte tegyél, ha ez nem megy, menj el küzdösportra, önvédelemre, ahol az önbizalmad is fejlödni fog.
válasza:Jesszus, én azt hittem vmi másra vett rá😱 Komolyan nem tudom miért kell ilyen 'titokzatosan' írni erről..valószínű ő jól érezte magát abban a buliban és nem akart téged megbántani, hogy megigérte hogy focizni fogtok, aztán inkább bulizna...elhívott magával, hogy ne sértődj meg vagy haragudj rá! Egyébként ha már kb 3x-or oda visszajárkált ez nyílván való lehetett volna neked is, csak miattad ment vissza mert annak ellenére, hogy te nem akartál menni ott dekkoltál egyedül rá várva /elég idegesítő/
Ha meg ennyire nem akartál menni, miért nem mentél haza és tettétek volna máskorra a focit? Állj már ki magadért, ha nem, az legyen nem! Attól mert a szüleid, arra nevelnek hogy ilyen-olyan legyél, azért ami az akaratod ellenére van ne engedd már..pl ha más történik akaratod ellenére akkor is udvarias és illemtudó szeretnél lenni?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!