Unokaöcsémmel komoly gondok vannak, mit tehetnék?

Drasztikusan korlátozni kell a nethasználatot, heti 1-2 óra, az is felnőtt felügyelettel.

Nem is értem, ekkora gyerek hogyan internetezhet egyedül. Semmilyen szempontból nem érett még rá, életkoránál fogva még rengeteg mindent nem tud hova tenni.

Sokkal fontosabb lenne, hogy játsszon (valódi játékokkal, pl. kisautók, kisvasút, Lego), mozogjon, sportoljon, vele egykorú társaival találkozzon (nyáron akár közös strandolás keretében), olvasson. De az internetezésnél még az is jobb lenne, ha rajzfilmeket nézne a tévében, mert az legalább a korának megfelelő, szemben az internettel, ahol szűretlenül dől rá minden, ami még egy felnőttnek is sok.

Abból, amit leírsz, úgy tűnik, el van egy kicsit hanyagolva (nem fizikailag, hanem lelkileg). Legyetek vele sokkal többet, éreznie kell, hogy a való életben fontos valaki számára.

Szerencse, hogy még elég kicsi, ha sikerül letiltani (persze finoman, inkább más dolgok felé terelve az érdeklődését) a netről, akkor pár hét, és újra a régi lesz. Ekkora gyerekeknél akár 1-2 nap alatt is látványos lehet a javulás, mert ők még nincsenek annyira "elrontva", mint a nagyobbak.

Unokahúgom (12) hasonló. Én azt vettem észre, hogyha tudja, hogy "most nevelik", akkor direkt megmakacsolja magát, hogy márpedig neki jó ez így, ne akarjuk, hogy másképp viselkedjen, és nem hajlandó semmilyen konpromisszumra. Maximum erőszakkal lehet elvenni tőle a tabletet/telefont, de akkor meg megy a hiszti meg hogy utál minket stb... ez nem jó megoldás.

Viszont ha nem úgy állunk hozzá, hogy egyértelműen hangoztatjuk, mi a célunk ("gyere ki a levegőre, mozogjunk kicsit a nyomkodás helyett"), hanem csak megpróbálunk olyan programot csinálni, ami kicsit kimozdítja, és neki is öröm (pl múltkor elmentünk ruhákat venni neki), de nem korlátozzuk, hogy hozza a telefonját mondjuk vagy tabletet (amije van), akkor lehet pozitív változást elérni. Persze, nyomkodta akkor is, pl a buszon, amíg odamentünk, de amíg nézelődtünk, magától elrakta és beszélgettünk. Tehát magától megtalálta a középutat. A ruhák kapcsán szóba került a suli, az osztálytársai, barátnők, fiúk stb. Így egészen közel kerültem hozzá és nem érezte, hogy ez most kényszer lenne. Sokkal normálisabb volt, mint amikor azt érzi, hogy mi vagyunk a felnőttek és mi mondjuk meg neki, mit csináljon és neki nincs szabad akarata. Szóval szerintem próbáld meg megtalálni, hogy a te unokaöcsédet mi érdekli, és azon keresztül, úgymond "társként, barátként" közeledni hozzá, hogy bizalmat érezzen irántad, ne azt, hogy alattad áll és csak engedelmeskednie kell, akkor is ha ő mást akar csinálni. Akkor direkt lázadni fog, mégha amúgy nem is lenne rossz neki, amit kérsz tőle. Bár ő még nem tini, de valószínűleg egyre inkább ilyen lesz minden téren pár éven belül.:D

29N