Jogosan haragudtam meg ennyire, vagy túl reagálom?

Sziasztok. Röviden és tömören arról lenne szó, hogy van egy unokatestvérem, akit ahogy tudok segítek Pl: tartozik nekem, egy olyan dologgal, amiért mehetnék a bíróságra ( ügyvédi papírom van róla) , de nem teszem. Amikor volt a kislánya keresztelője, akkor a párommal majdnem szétmentünk mert anyósomhoz várta az ügyeletest, de én mégis elmentem, mert tudtam, hogy ez fontos nekik, és úgy voltam vele, hogy a párom, nem biztos, hogy velem marad, de az unokatestvérem, mindig a családom lesz. Ballagott az én gyermekem, és nagyon vártam őket. Az élettársának Felajánlottam, hogy ha nincs pénzük, akkor én álom minden költségüket. Pl: megveszem én a csokrot nekik, el menyünk értük, vissza is viszünk őket. Kaptam olyan jelzéseket, hogy ne aggódjak annyit. A ballagás előtti napon még dolgoznom kellett.Éjfélkor fejeztem be a sütikkel, és 4: 30 - kor fel is keltem, és feltettem a hús levest, meg a gulyáslevest, mert tudtam, hogy egyik ezt, a másik pedig azt szereti. Erre nem jöttek, és nem is szóltak. A kisfiam az nap, sokat sírt, hogy nem jött hozzá bátya, a szívem szakadt meg érte. Nekem egy részt a kisfiam szomorúsága idegesít, és az, hogy megtiszteltek volna legalább annyival, hogy szólnak, hogy nem jönnek. Ezek után még nem is mutattam nekik a bánatomat, DE mikor az unokatestvérem párjának az volt az első kérdése, hogy eljötte az unokatesóm volt barátnője a ballagásra, és csak utána írta, hogy sajnálja....Na akkor robbantam ki. Azt mondják, hogy nincs igazam, és, hogy ők nem hibásak... Tényleg én vagyok ilyen érzéketlen? Nem helyeslést kérek, csak véleményt, ha tényleg nincs igazam írjátok meg nyugodtan.. Tudom hosszú lett, meg a tartozást is azért írtam le, hogy ha utólag írom, ne mondja azt senki, hogy szépítek. Köszönöm a válaszokat nektek