Miért mondják azt nekem folyton, hogy amit én csinálok az nem munka? Rohadtul idegesít már.

Vágó és animátor vagyok, azt csinálom, amit szeretek. Önerőből költöztem fel Budapestre most már 2 éve. De egész életemben azt hallgattam a rokonságból, főleg nagyszülők és az ő nyomásukra néha szüleim részéről, hogy amit én csinálok nem munka, és mikor lesz végre egy "normális" állásom. Hogy mi a munka? Erre az a válasz, hogy ha felásol egy kertet édes fiam, az munka. Szerintük én egész nap csak ülök.

Hogyan értessem meg velük, hogy a szellemi munka is ugyanúgy munka? Nem beszélve arról, hogy forgatási napokon mondjuk 12 órát állni kell szinte egyfolytában, szóval ilyenkor azt se lehet mondani, hogy ne szakadna le a nap végére a lábam.