Miért mondják azt nekem folyton, hogy amit én csinálok az nem munka? Rohadtul idegesít már.

Mond meg nekik, hogy ásnál te, de ezért a "nem munkáért" te többet kapsz. Kérdezd meg tőlük, hogy valóban azt akarják e, hogy kevesebb pénzed legyen.

És tényleg, a rotakapás válaszoló példáját felhozhatod.

Egyébként meg nem kell velük törődni, nem fogják megérteni.

Én külföldön dolgozom, egyfolytában ezzel a problémával találkozok. Nem értenek meg, és nem fogják fel, hogy nekem ez így jó. Először a szüleim nem értették meg és ellenezték, aztán nagy nehezen elfogadták, de mások nagyon nem értik, vagy irígyek, ha azt mondom, hogy jól megy sorom, vagy hüjenek (ly) tartanak, amiért gürcölök idekinn...a "bennszülöttek" meg végképp nem értenek:D

vágó és animátor vagy

ez mi?? :o

A nagyszüleid és a rokonságod igazi vérbeli, nagybetűs PROLIK.

Tipikusan azok az emberek, akik fiatal korukban lusták voltak tanulni, soha nem erőltették meg az agyukat. Ha "gazdag" embert látnak akkor azonnal megy a "biztos lopott" szöveg. Egész nap panaszkodnak hogy ők a szegény, kizsákmányolt munkásosztály, akik a világot építik. Öreg korukra meg jön a "végig dolgoztunk egy életet" mese...

Én apám volt ilyen. 20 évig azt a mondatot hallottam tőle, hogy "tanulj fiam, mert te dolgozni sosem fogsz", "tanulj fiam, mert a munkához lusta vagy". Mert számára a munka az a kétkezi munka, hogy kapálsz, autót szerelsz, árulsz a piacon. Mindig megkaptam, hogy egész nap a gép előtt ülök, egész nap "játszok". Mert a gép előtt ülés az nem munka.

Egy időben rá voltam állva a 3D modellezésre, látványtervek készítésére, voltak kisebb munkáim, diplomázóknak látványozás, stb. Elég fárasztó volt, mikor a családi, rokoni összejöveteleken hiába magyaráztam ezeket, hogy milyen jól el kell találni a fényeket, mennyire összetett egy ilyen program, hogyan lehet egy optimális modellt felépíteni...ez nekik csak "játék" volt.

Bezzeg nekem is jöttek a "figyu, csinálj már nekem GYORSAN egy látványtervet, adok érte két sört" hiénák.

Jelenlegi munkám is irodában ülésről szól, meg kooperációkra járás, egyeztetés. Gyakorlatilag egymagam, projektvezető minimális felügyeletével elviszek párhuzamosan 2-3 projektet. Egyiket árazni kell, másikat műszakilag egyeztetni, harmadikat rendelni hogy épüljön. Gyakorlatilag reggel 8-tól este 6-ig folyamatosan pörög az agyam. Ha valamit elnézek, akkor ugrik a határidő, kiakad a megrendelő, vagy bukunk nem kis összegeket. Ehhez képest szerintem felüdülés a kis kert felásása.

Amúgy én 2 dolgot mondanék nekik:

1. Én a "nem munkával" többet keresek, akkor miért kellene váltanom?

2. A kert felásása NEM MUNKA, mert gondolom nem 120 hektárnyi földről van szó, hanem a ház mögötti kis veteményesről, amit átlag emberek munka után hobbiból kapálgatnak.

Egy megjegyzés -off-, észrevettétek, hogy a rengeteg válasz érkezett, de a Kérdező még mindig nem reagált semmit?

Én egyébként globális gondokat látok, azt látom, hogy teljes foglalkoztatottságról van szó és arról, hogy aki akar, az mindenki dolgozhat, akinek pedig éppen nincs szerződése arra azt sugallják, hogy "naplopó hitvány" ember.

Megy a nyugdíjasok-dolgozók-munkanélküliek állandó egymásnak "ugrasztása", a társadalom "hergelése". Pedig a szerencsésebbek közül mindenki mindegyik stáción végigmegy.

Még annyi megjegyzést, hogy szűk látókörű emberek voltak, vannak és lesznek is mindig.

Pl. az 1990-es évek elején sokan a vállalkozói létet nem tekintették normális munkának.

Van állásod, fix fizetéssel?

Ha igen: "tisztességes, felnőtt életet élsz".

Ha megrendeléseid vannak, amikre fizetnek, akkor: "napról-napra élsz, hogy akarsz erre családot alapítani, mikor lesz már egy normális állásod".