Nektek mi a véleményetek erről?

Egy hete összevesztem az apámmal egy családi összejövetel keretében. A szüleim 10 éve elváltak és apám ócsárolni kezdte a nem jelenlévő anyámat a haverjai előtt. én elküldtem a p**csába, ami évek ót nyomta a lelkemet, hogy nem foglalkozik velem és a testvéremmel és hogy akkor akaszt le ha szükség van ránk és egyébként semmilxyen kapcsoaltunk nincs vele egyébként pedig egy agresszív alkoholista állat, aki azon kívül hogy pénze van, azon kívül egy nulla ember.

Csodálom, hogy nem vert meg...(korábban már ütött meg engem is és a nagymamámat, az édesanyját is) bár nem ez volt a célom, hogy hergeljem, de le akartam járatni a cimbijei előtt. A haverjai lesütött szemmel hallgatták az eseményeket.

Apa szerint és egy kis senki vagyok, hiszen 23 évesen még mindig tanulok és a nagyival élek (ő 36 éves koráig a nagyival élt együtt anyámmal és velünk, csak az új nője miatt költözött a nagyi másik házába) és hogy ne tegyek neki szemrehányáés mert amúgy nem is kérdezem meg tőle, hogy hiogy van.

Kb. ennyi tellett tőle. Én 18 éves koromig minden egyes alkalommal felköszöntöttem őt, ő engem csak akkor ha eszébe jutottam, persze karácsonykor ad 40ezret hogy költsem el, de azt már évek óta mamának adom. Nekem nem kell a pénze. Mamát nem akarom megbántani, ő viszont úgy van vele,hogy akrmiylen is ő, akkor is a fia....

Ő elvárja hogy mindenki körbeugrálja, miközben ő nem ad semmit... Semmiféle figyelmet, kérdést, jó szót, bíztatást, soha... ő a 2. tinédzser korát éli. Neki csak a haverok fontosak meg a sör-...kb ennyi.

Tudjétok az a legrosszabb az egészben, hogy a veszekedés miatt én érzem magam szrul, miközben tudom, hogy nekem van igazam. Ennyire tud manipulálni...ennyire tud fájni....

A következő lépés az elköltöztözés lesz, ez már biztos. Tudom, hogy már nincs itt keresnivalóm... de azt az időt még valahogy ki kell bírni...

Nektek mi a véleményetek?

23/L