Mit gondoltok erről a családi helyzetről? Hogyan lehetne változtatni?

Az apám egyéni vállalkozóként dolgozik buszsofőrként. Rengeteget dolgozik főleg ősszel és tavasszal és elmondhatjuk hogy sok mindent megtesz egy jó életvitelért. Ez a munka azonban sok otthoni teendőt is igényel mivel karban kell tartani a járműveket meg takarítani stb. Ezzel még nem is lenne baj de az utóbbi években betegesen munkamániássá vált. Ha nem a buszokkal dolgozik akkor füvet nyír fát vág meg egyéb ház körüli dolgok. Na már most én 18 éves vagyok idén érettségiztem és rengeteget kellett készülnöm rá és ha nagy ritkán volt egy kis szabadidőm akkor ordítva a fejemhez vágta h milyen lusta vagyok sosem segítek semmit mindent neki kell csinálnia ennek ellenére sokszor van úgy hogy a hétvégém abból áll hogy egy nap neki asszisztálok másik nap tanulok (tanév alatt) és nagyon sokszor idő sem jut a barátaimra. Én azt gondolom vannak nálam sokkal lustább emberek is főleg tinédzserek között azonban ezt sosem érti meg és nem lehet vele beszélni mert akkor egyszerűen nem áll szóba velem vagy van hogy az egész családdal buta bunkó napokig vagy gyakran egy héten keresztül. Édesanyám tanárként dolgozik sokszor 5-kor ér haza mi is az öcsémmel iskolából van h 4 után úgyhogy nem is értem h gondolja h mi órákat tudunk segédkezni. Ja és egyszer még azt is a fejemhez vágta h mért nem járok el sportolni valahova? (mert szabadidőmben általában csak itthon súlyzózom vagy edzek valamennyit hogy fitt legyek :) ).

Mit gondoltok hogy lehetne ezt megértetni vele h nem tudok egyszerre 5 tantárgyból 100 százalékos érettségit hozni meg órákat dolgozni a garázsban meg profi sportoló lenni?

A másik dolog: Anyával múltkor beszélgettünk mert a barátnőmmel 4 napra elmentünk nyaralni a Balatonra és arról beszéltünk hogy ő sajnos soha nem tud elmenni sehova egész évben a házban bezárva tölti az idejét apa miatt mert ő pedig allergiás a Balatonban valami növényre ezért folyton őrjöng h ő oda nem megy de sehova sem kirándulni sehova... baráti köreik nincsenek még a falu rendezvényeire sem járnak el....teljesen antiszociálisak és anya sztem nagyon szívesen kirándulna de apa sose akar sehova menni. Annyi h egy hétre elmegyünk minden évben valahova külföldre. De ezen kívül semmi. Ezért megmondom őszintén sajnálom anyát mert sosem tud a hétköznapi dolgokból kiszakadni.

Szerintetek olyan nagy dolgo v drága lenne havonta egyszer tavasszal meg nyáron elmenni kirándulni? Vagy csak egy bicikli túrát csinálni vagy tudom is én de nem csak itthon lenni és a hülye munkákkal foglalkozni?

De ha ezt megemlítjük apának ugyanaz van h begurul aztán paraszt mindenkivel h ő ugyan sehova nem megy de ha nélküle elmegyünk bárhova is (egyszer megcsináltuk) kizárt minket és kénytelenek voltunk a mamáméknál aludni. Abból is meglett a balhé rendesen...

Ezen kívül iszonyú türelmetlen nagyon sokat káromkodik szitkozódik ordibál csapkod mindent felfúj igazságtalan mindig a családtagokat hibáztatja mindenért és kiforgatja az ember szavait. nem lehet neki mesélni semmit mert később egy konfliktusban felhasználja ellened. Másnál is van hogy így viselkedik a családfő 50-hez közelítve? Tudom hogy hosszú köszönöm annak aki elolvassa és annak is aki válaszol rá! :)