Van olyan közületek aki szóba sem áll az anyósával vagy a sógornőjével? Ha igen mi által fajultak el a dolgok?

Én eggyikkel sem beszélek pedig kb 3 utcányira laknak, köszönni se köszönünk ha látjuk egymást.

Az oka igen egyszerű tiszta szívükből gyűlölnek engem is és az unokájukat is.

Én anyósommal nem beszélek. Kb sosem. Vagy ha a ferjem felmegy es visziba gyerekeket én meg vegzek es megyek értük akkor egy hello!

Az ok nagyon egyszerű tojik ránk már azóta mióta együtt vagyunk. Sosem hivott minket fel mindannak ellenére hogy mi hivtuk telefonon is meg vendégségbe de állandóan valami sokkal fontosabb dolga volt.

Utána jól össze vesztem vele igy már nyilván én vagyok a fő ok amiért nem jön.

Igazából eleinte zavart ez a dolog hogy sosem keresne fel minket vagy az unokáit de már letojom őt.

A sógornőm meg kétszinű szinhái nő aki a férjem volt felesegével kávézik majd előadja magát hogy jönnek ki hozzánk a kislánnyal meg főzzünk együtt stb... vele beszélek ha bemegyek a munkahelyre mert nem vagyok akkora tuskó de egyébként nem szoktuk csak úgy felhivni egymást hogy amúgy jól vagy?

Már arra sem vágyom.

Itt van a saját családom meg itt van az én csaladom bőven elég dili!

Elég ez is szerintem az embernek.

De miért kérded?

Én anyóssal kifejezetten jó viszonyban vagyok, sógornőmmel nem beszélek (férjem sem).

Hosszú folyamat volt. A kaput az tette be, hogy ugye a gyerek szülinapját illetően próbálunk mindenkivel egyeztetni, hogy kinek mikor jó, erre sógornőm közli: "mindegy mikor tartjátok, úgysem megyünk". A férjét senki nem kedveli a családban, az esküvőt is megtartották kettecskén, utólag szólva...

SZóval anyós sincs jóba vele, csak az unokái miatt nem küldi el a búsba. AZt mondja nem baj, én pótolom a lányát úgyis.

Én aposommal és anyosommal ha nem kell nem kommunikálok,nem kedveljük egymást tulzottan,de probálok normálisan,teljesen semlegesen viselkedni,ha találkozunk.

Szoval megtartom a két lépés távolságot és annyit beszélek amennyi illemböl elvárt.