Hova lettek az emberi kapcsolatok?

Nem tüntek el csak sokkal kevesebb ilyen ember van. Mi pl szoktunk minden kedden este 7 kor focizni. Bérelünk termet és aki akar jöhet. Mindez munkaidőn túl szabadidőben. Néha beülünk egy üdítőre... Én pl az összes munkatársam családját is ismerem mert mindenkinél voltam pl.

2 ember kell mindenhez. Hogyha nem látják,hogy érdemes veled foglalkozni mert sokat panaszkodsz nyilván nem szivesen hívnak el. Illetve te sem mész oda akinél mindig csak panaszt hallassz.

Egyébként a bérházakat nem ismerem megyeszékhelyen kertvárosban lakom. 20fős cégnél dolgozom 26éves esztergályos vagyok és nem vezető(hogy legyen referencia):)

Ezek ma is meg vannak, csak dolgozni kell érte, és persze mindkét fél kell hozzá.

Van olyan barátom, akit még általános iskolában ismertem meg. Van, akit akkor, amikor elkezdtem dolgozni még az első helyemen. A mai napig barátok vagyunk. Ha kevesebbet járunk össze, az csak azért van, mert már nem gyerekek és egyedülálló lányok vagyunk, hanem már van család, több a feladat. De összejárunk a mai napig.

Család meg nálunk alap. Akikkel egy városban lakunk, azokkal rendszeresen találkozunk. Egyik unokatestvérem az egyik legjobb barátom.

Több olyan barátom van, akik már más országban élnek, de amennyire lehet velük is tartjuk a kapcsolatot. Virtuálisan. Amikor hazalátogatnak, akkor pedig találkozunk személyesen is.

Olyan családi barátaink is vannak, akiket úgy ismertünk meg, hogy szomszédok voltunk még ezer éve. Pl. amikor még gyerek voltam a szüleink összebarátkoztak, mert épp szomszédok voltak, azóta persze már mindenki máshol lakik, de a barátság megmaradt.

Sehova nem tűnt el. A rokonok régebben is messze laktak.

Most legalább tudsz telefonálni vagy üzenni, régen maradt a posta.

Fókuszváltás. Régen csak a család volt, esküvők, keresztelők meg temetések, vagy a pletykaparti a szomszéddal; együtt is lakott a család nagyja (egy házban, faluban, térségben). Ma meg van Internet, TV, tudsz ezeregy hobbit csinálni, utazni, stb.

Kisebbek a családok, a család egyes részei között nagy az EQ-IQ szakadék. Régen még az olyan rokont is számon tartották, akiről semmi jót nem hallottál, lopott, csalt, hazudott, "de hát rokon"....

Nekem inkább tetszik nanapság, hogy nem kell annyi felszínes kapcsolatot ápolni, mert lássuk be, régen is rengeteg volt. Akivel akarom, úgyis tartom a kapcsolatot akár kihagyás után is.

És lehet szidni a netet, de mivel fél családom + rengeteg barátom külföldi vagy külföldön él, én nagyon örülök ennek a skype-korszaknak. Számomra ugyanolyan értékkel bír, hogyha lerakom a tabletet a konyhában, anyukám is, és beszélgetünk és sütünk közben. :D

Az emberi kapcsolatok átalakultak, és szerintem egyáltalán nem a rossz irányba. Ha belegondolsz, a rokonaidat, szomszédaidat nem te választottad, a barátaidat viszont igen. A mai ember ugyanannyi emberrel és ugyanolyan intenzíven ápolja az emberi kapcsolatait, csak éppen nem a cellatársaival (egy ismert bloggertől loptam a szót, és azokat jelenti, akikkel egy helyzetbe kerültél, de nem választottad őket, ilyen pl. a szomszéd, iskolatárs, rokon, stb.). Nekem ez így teljesen jó, inkább a barátaimmal beszélek meg egy találkát, vagy ha épp nem jön össze a távolság miatt, akkor beszélek facebookon, mint hogy a szomszédommal bratyizzak, aki amúgy egy tök idegen ember, csak épp ugyanott vett lakást, mint én.

Az álszentekre meg, akik az elidegenedést vízionálják, magasan teszek.