Nálatok az ünnepek (közelsége) inkább szítja vagy csillapítja a családon belüli viszályokat?

Nálunk semmi változás.

Békés, konfliktuskerülő emberek vagyunk, családilag.

Így élünk hétköznap és ünnepen is, akármilyen hihetetlen.

Nálunk inkább nyomasztó.

Apám 12 éve meghalt.

Anyám azóta iszonyatosan elkényeztette az öcsémet, aki addig is egy beképzelt, lusta ember volt.

Soha nem vesz senkinek semmit, ha pénze van akkor sem.

Volt, hogy anyámnak ez annyira rosszul esett, hogy sírni kezdett. Tudjátok, elment bevásárolni, tesóm abban sem segít neki, pedig nála lakik, fáradozott a vacsorán, ez a fszparaszt belapátolta a kaját, mondott rá valami kritikát, semmi köszönet, majd elvonult játszani. Bementem hozzá, mondtam neki, hogy legalább valami csokiért menjen ki, itt van egy kis pénz. Kiment és vett magának egy doboz cigit.

Azt hiszem kevés ilyen féreg embert ismerek.

Nálunk nincsen veszekedés, én kerülöm, rá sem bírok nézni.

Hogy kompenzáljuk ezt a kellemetlenséget, mindig elvisszük barátommal anyut valahová ilyenkor, sétálni, forralt borozni.

Az jó szokott lenni. :)

Nálunk már több mint 10 éve csak szűk körben eszünk és kész, a tágabb, féreg "pereputtyokkal" nem már szerencsére, így elmegy.

Bár lassan a nagyobb csinnadratta is befejeződik a kajálásnál mert az egy nagyszülő sem marad.

Amióta időben el tudunk kezdeni készülni az ünnepre, azóta nem. Korábban inkább abból voltak veszekedések, hogy

- el vagyunk maradva a főzéssel

- hol a karácsonyfatalp:)

- ég-e a fénysor

- van-e karácsonyi csomagolópapír, hol a cellux

szóval csupa ilyen logisztikai dolog kapcsán, és rendszerint holt fáradtak és sík idegek lettünk estére:S

De "nagy" családi veszekedések szerencsére sosem voltak.