Egy átlag embert mi készteti arra, hogy családot vállaljon?

Több oka lehet.

1. Környezeti nyomás. Szülők,médi,rokonok,haverok folyamatos,idióta kérdései,hogy mikor jön a baba,meg,hogy már ti sem lesztek fiatalok,...

2. A pénz. Sok a megélhetési szaporodó. Lásd a "C" kisebbség vagy a CSOK.

3. Sokan csak a párjuk kedvéért házasodnak és babáznak. Egy nőnek nehéz beadnod,hogy nem kell esküvő és baba. :(

4. Felelőtlen idiotizmus! Nincs realitásérzet. Lásd,sok csóró átlagember,akinek kajára alig telik,de Ájfos 6 gold plusz edisön a telója és 40-ért vesz Nájké cipőt melóba járni.

Kérdező, te ugyan mennyire látsz bele egy család életébe? A szingli haverjaid biztos jókedvűek, amikor épp látod őket a bulikban, a családosoktól meg hallhatsz panaszt, amikor épp a melóhelyen beszéltek, de nem látod őket otthon, a gyerekeikkel, párjukkal beszélgetve, ölelkezve.

Az anyagi gondok generálhatnak néha feszültséget, de az átlag családban is sokkal több a szép pillanat, örömteli esemény, mint a rossz, nem a pénzen múlik elsősorban. Mi éltünk évekig nehéz körülmények között, megküzdöttünk azért, hogy az anyagi helyzetünk rendeződjön, de ha visszagondolok erre az időszakra, rengeteg szép emlékem van, és ezek mind a családhoz, a férjemhez, gyerekeimhez kötődnek. Boldog és kiegyensúlyozott srácokat neveltünk, ha újra kellene kezdenem, most is huszonévesen szülnék, hogy valódi szülője és ne a nagymamája legyek a gyerekeimnek. Nélkülük rengeteg élmény, szeretet hiányozna az életemből, amit semmilyen pénzért vehető dologgal nem lehet helyettesíteni.

10# nél a pont, ennél jobb válasz nincs a kérdésre... Azt meg külön köszönöm, hogy csak azért lepontoztok, mert leírom, hogyan élünk...

"Normális, kiegyensúlyozott életet szeretnének nem pedig hajnali 4-kor gondolkodni az élet nagy dolgain... "

"Normálisabb nők többsége legkésőbb 30 éves kora körül már gyereket akar"

Akkor ezek szerint én nem vagyok normális, mert 30 évesen nem akarok gyereket?

Na, elmész te a sóhivatalba...

Valahol igen, normálisan a természetben a cél a szaporodás, ezért is lép fel a nőknél az anyai ösztön. Manapság a nők döntenek az életükről, de ez nem jelenti azt, hogy biologilag mások lennénk, mint ahogy ki vagyunk "találva".

Nekem sincs gyerekem, mondjuk nekem kezelések árán lehetne csak, de talán azért nem lépett fel nálam komolyabb anyai ösztön, mert másra koncentráltam, tanulás, karrier, plusz én elsportoló voltam, így fiatalon szó sem lehetett gyerekről.

Szerintem a legtöbb nő szeretne családot, ez a társadalmunk alapja ez soha semmilyen esetben sem elítélendő. Mi gyerektelenek meg örüljünk, hogy manapság lehetősége van egy nőnek maga elhatároznia, hogy mit szeretne.

Ne foglalkozz vele, uttsó, ma a nárcisztikus szingli a trendi, nem is értik, amit írtál.:-)

http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__magany-egyedullet__76..

Ennyit a szingli mennyországról.

Én sem értem. Szerintem csak az idő kitöltése.

Persze vannak olyan emberek, akikről úgy gondolom, hogy szülőnek lettek teremtve, mert nagyszerű emberek, és minden gyereket nekik kellene nevelni.

De van olyan, aki el sem gondolkozik, hogy akar-e gyereket. Az egyik barátnőm (28) panaszkodott, hogy a férje semmit nem csinál a gyerekkel, megfogni sem akarja, hisztizik, ha figyelni kell rá. Azért akart csak gyereket, mert már 30 éves és illene, hogy legyen. Egyébként egész nap videojátékozik.

Egy másik most fog férjhez menni és gyereket is tervez, világéletében fintorgott a babákra. Finoman kérdeztem, hogy mi változtatta meg. "Hát, ez az élet rendje, anya unokázni akar."

Szerintem az emberek nem akarnak egyedül maradni. Gondolj bele, ha egyetlen egyedülálló vagy a barátaid közt, egy idővel elmaradoztok egymás mellől. Úgy vettem észre, mintha nem lenne arra útmutató, hogy tartsd meg a barátaidat azután, hogy családod lesz. Persze vannak olyanok, akik így is normálisak maradnak, de sajnos sokan beszűkülnek, és egymás nyakán lógnak.

Ha gyereked van, mondhatod azt, hogy ezt csináltam egész életemben. Ha nincs senkid, mindennap megkérdezheted magadtól, hogy mit csinálok az életemmel? És igazából a gyerekesek is megkérdezhetik ezt maguktól, mert az nem a saját élete, hogy egy másik ember életével foglalkozik. Majd 18-20-22 év után gondolkozik el, hogy ennyi volt? Az életem felnőtt, és itt vagyok élet nélkül.