Miért nem merek szinte semmit sem csinálni, ha itthon vannak a szüleim?

Nem merek pl. zenét hallgatni, de még csak a youtube-ot sem merem megnyitni sokszor. Nem élek terrorban, nem hiszem azt, hogy bármi baj lenne ebből, de egyszerűen félek attól, hogy zenét hallgassak. Nem tudom miért, csak úgy. Talán attól félek, hogy nem tetszene nekik és azt mondanák, hogy kapcsoljam már ki, meg, hogy "milyen sz@rt hallgatsz már megint?!".

Emlékszem, hogy régebben (2-3 éve) még nem volt ilyen. Akkor sem hallgattam sokszor zenét, de egyszer csak (már nem tudom miért) észrevettem.

Hogyha nincs itthon senki rajtam kívül, még akkor is félek, szinte egyfolytában a "pause"-n van a kezem, hátha mindjárt betoppannak az ajtón (még akkor is, ha tudom, hogy egy ideig nem jönnek haza). Ha elmegy egy autó a ház előtt, már akkor is az ablakhoz rohanok, hogy nem ők jöttek-e meg. Nagyon zavaró.

Valakinek van valami javaslata?