Tényleg az unokának kéne keresni a nagyit?

Az unoka-nagyszülő kapcsolatról elsősorban a nagyszülőnek kell gondoskodnia. Utána a szülőknek, hogy biztosítsák (engedjék) a találkozást, vigyék ők is a nagyihoz a gyereket.

De egy totyogótól senki nem várhatja el, hogy keressen egy olyan embert akivel szinte semmilyen kapcsolata. Ha pedig gyerekkorban nem alakul ki a kapcsolat, akkor nyilván későbbsem lesz rá igénye a gyereknek.

Ha hiányzik és szeretnél még időt tölteni vele, akkor igen, nyiss felé. Ne firtasd, hogy kinek hogy kellett volna. Talán még választ is kaphatsz a kérdéseidre, megtudhatod miért nem kedvelt téged ugyanúgy, ahogy a többieket.

Ha ennél többet nem is kapsz már tőle, legalább letudod zárni.

Kisebb korban természetesen nem elvárható, hogy a gyerek közeledjen, hiszen a köteléket ki kell építeni.

Én is jól érzem a különbséget a nagyszüleim között. Van egy nagyim, aki az alkalmakon kívül sosem keresett, sokszor akkor is csak üzent, utólag pedig adott egy kis pénzt, amikor nála voltunk. Néhány éve sokat változott a hozzámállása, mert az enyém is változott felé. A rideg kapcsolatunkból egy szeretet teljesebb kötelék lett közöttünk. Én mindig gondoltam rá, ha valahol járok képeslapot küldtem neki, ha a környékére utazok, megoldom hogy beugorhassak hozzá legalább egy órára. Hálás lett ezekért a dolgokért. Mintha átértékelte volna a szeretet fogalmát így igazán idős korára...

A másik nagyim teljesen más. Ő kiskorom óta körberajongta az összes unokát, imádott minket, bármit megtett értünk, babusgatott, szeretgetett, rengeteget nyaraltunk nála. Elég volt elböffentenünk mire vágyunk és ő teljesítette (persze normál kereteken belül). A kis nyugdíjából is mindig megoldotta, hogy nekünk legyen egy kis csoki, ha megyünk, a kedvenc menük, stb. Az ő ölébe a mai napig odakuporodok, ha nála vagyunk, megöleljük, pusziljuk egymást, sosem volt rideg a kapcsolatunk, imádtam mindig is. Igazi mintanagyi, kívánni sem lehetne jobbat! :)

Nekem is fáj, hogy a másik nagyimmal máshogy alakult, de nem gondolom, hogy ez az én hibám lenne, azt viszont jó döntésnek tartom, hogy anno nyitottam felé, közelebb engedtem magamhoz és ezáltal ő is magához.