Nektek is van olyan rokon aki nem keres? Pl. Kereszt-szüleitek szoktak keresni, hívni titeket, vagy felköszönteni?

Engem az unokatesóim nem keresnek, hozzám se szólnak, de így, hogy ennyire nem közlékenyek, nekem sincs sok kedvem már őket keresni...

A keresztszüleim is ilyenek (bár névadóm volt csak, mivel ateisták vagyunk, de ők a "keresztszüleim"), illetve unokatesók, nagynénik, nagybácsik. Egyikükkel sem tartom a kapcsolatot, egy évben, vagy két évben egyszer találkozunk a nagyszülőknél, olyankor váltunk néhány szót. Nekem egyiküknek sincs meg a telefonszáma, de én nem is igénylem, hogy keressenek, sosem voltam ez a nagycsaládos "görög" típus. Nálam a család az anya, apa, tesók. A nagyszülők még beleférnek, de a többi nekem már csak ráadás és nem bánom, hogy nem kell velük kötelezően foglalkozni. Mindenkinek megvan a saját kis élete, én speciel nem érnék rá közel 50 rokonnal tartani a kapcsolatot napi/heti szinten. Azt az nagy összejövetelt is csak macerás megtartani a nagyszüleimnek, mert soha senkinek nem jó egy időpont, mindig megy a variálás, én már mondtam, hogy fejezzék ezt be és inkább hívjanak meg mindenkit külön külön, vagy kisebb társaságokba, mert ennek semmi értelme. Én nem is szeretek ezekre elmenni amúgy, mert lemennek a kötelező körök (szia, hogy vagytok, miújság veletek, de nagyok a gyerekek, milyen az iskola, a munka, jól éltek-e, stb.) utána meg senki semmiről nem tud beszélni, mert nem is ismerjük a másikat). Szóval szerintem embere válogatja. Van, akinek fontos a család, és az, hogy mindenkiről mindent tudjon, van aki meg már szinte a nevüket sem tudja a rokonainak, vagy azok gyerekeinek, vagy még nem is látta őket, pedig már lassan egyetemre mennek.

Szintén, kb. én is 9 éves koromtol nem beszéltem kereszt szüleimmel, de van több rokon is akikkel nem tarjuk a kapcsolatot, valahogy ez így alakult...

Igen vannak közeli rokonaim akikkel csak temetéseken szoktam találkozni. Engem speciel nem érdekelnek....Nyilván én sem őket akkor minek bármit is erőltetni. Tudod rokonokat nem válogathatja az ember csak a barátokat:D

Igen, szerintem majdnem mindenkinek vannak ilyenek. Én vagyok a legkisebb a családban, régebben az unokatestvéreimmel nagyon közeli kapcsolatban voltam, de mindig volt közöttünk egy szakadás a korkülönbség miatt. Mikor még kicsi voltam szerettek rólam gondoskodni, aztán volt róla szó, hogy ha majd nagyobb leszek együtt járogatunk el, de mire elérkezett ez az idő ők már megállapodtak, házasság, gyerekek. Mindig egyre kevesebbet találkoztunk, aztán egy idő után már a karácsonyokra se jöttek el, mert lementek az apósékhoz vidékre, stb. Most tartunk ott, hogy gyakorlatilag csak temetésekre tud tényleg összegyűlni a teljes család. Sokáig nagyon fájt, de már megbékéltem vele.

Egyik rokon se ikeres engem személyesen, max anyukámat. Én nem szoktam beszélni se a keresztanyámmal, se az uncsimékkal, nem is érdekelnek