Jogos elvárás a szüleim részéről, hogy ilyen szinten kiszolgáljam az unokatesómat? Szerintem ezzel csak önállótlannak nevelik.
Az unokatesóm nagyothalló és főiskolára járó 20 éves lány. Eddig ingázott (az apja hozta vitte), de az utazás mellett képtelen volt tanulni is, ezért most anyuékhoz fog költözni, hogy hamarabb bejusson a suliba. A probléma azzal van, hogy a szülei a széltől is óvják és annyira elkényeztették, hogy arra nincs is szó.
A nagynénémék és már anyámék is majd megvesznek hogy a kedvében járjanak és szerintem túlzásokba is esnek. Anyu már most beosztotta, hogy mindig legyen valaki otthon, hogy segíthessünk neki, ha valamire szüksége lenne. Arra sem képes, hogy egy szendvicset megcsináljon magának, mert szegénynek annyi baja van (nagyothallás), hogy legalább felesleges dolgok miatt ne kelljen fáradnia. Teljesen fel voltak háborodva, hogy nem vagyok hajlandó a suliba és onnan vissza kísérgetni, hogy nehogy valaki bántsa, kirabolja, megerőszakolja stb.
Őszinte válaszokra lennék kíváncsi! Tényleg én vagyok a lelketlen dög vagy így tényleg egy életképtelen majmot nevelnek belőle?
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Én is nagyothalló vagyok (70-80 % halláskárosodásom van) de vérig sértődnék ha ennyire szellemi fogyatékosnak tartanának. Szerintem az unokatesód sem szellemi fogyatékos, így teljesen felesleges kiszolgálni. Engem soha senki nem szolgált ki, nem rágták meg helyettem az ételt, és bizony tudok magamra főzni, mosni is. Tény, hogy hátrány ha valaki nagyothall, mert sok mindent nem hallunk meg, de azért még van kezünk, lábunk..
Komolyan, most kicsit berágtam a rokonaidon.
válasza:Tényleg életképtelenre nevelik, csak ezt lehet a lány sem veszi észre, hisz egész életében ebben élt, így szokta meg.
Később mi lesz? Viszik munkába? És a lány ott is elvárja majd, hogy helyette csinálják a dolgát?
Kellemetlen lehet, hogy a hallása nem 100%-os, de ha a többi érzéke és szerve működik, akkor nem olyan hatalmas hátrány, hogy egy kenyér megkenését sem lehetne rábízni.
Az emberek egy jó részének gond van a látásával, ennyi erővel nekik sem szabadna keresztbetenni egy szalmaszálat sem.
válasza: válasza:Az unokatesómat nem zavarja, sőt direkt élvezi, hogy egy pohár vízért sem kell a konyháig mennie, csak kiabál és már viszik is neki.
Többször előfordult, hogy a számlákat sem tudták befizetni, mert neki eszébe jutott valami és azt kellett megvenni, ráadásul még így is mindig elégedetlenkedik.
Az egyik legröhejesebb eset amit meséltek az volt, hogy az apja rossz fajtájú óvszert vett neki (számomra már az is megdöbbentő, hogy ő veszi) és mikor ezt a pasijával hajnal kettőkor észrevették, az apját keltette fel és ugrasztotta, hogy vagy hoz normálisat vagy hamarosan nagypapa lesz... Az apja meg rohant, mert szegény, mégis hogyan tudná megértetni magát (kicsit furcsán, de érthetően tud beszélni és hallókészülékkel hall, szájról olvas).
Szerintem akkor is ilyenek lennének, ha nem lenne semmi baja a lányuknak, de így hogy még okuk is van a túlféltésre, végképp elszakadtak a valóságtól.
Én eddig megpróbáltam diplomatikusan befogni a számat és csak magamban nevettem rajtuk, de most már kicsit sok ebből a fene nagy sajnálkozósdiból. A szüleim is ki voltak eddig az elmeséltektől, erre most ők is beálltak a "sajnáljuk együtt szegény kislányt" táborba. Ez utóbbi számomra még megrázóbb, mert eddig úgy tűnt, ők normális felfogásúak.
Nyilván nem fogom azt csinálni amit anyám kitalált, de ettől még ez az egész megkeseríti az életemet, hiszen most úgy tűnik, még évekig ez lesz a téma, én pedig szeretnék továbbra is jóban lenni a szüleimmel.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!