Az unokatestvérem lebénult, mit mondjak neki?

Pont így, ahogy ide írtad, megmondod,h. szereted őt :)

Sokáig gondoztam kerekesszékeseket, tapasztaltam, hogy rettentő sok belső düh, feszültség van bennük az állapotuk miatt és sokszor lehetnek indulatos kitöréseik ami persze sokszor nem is az adott személynek szól, csak az állapotuk miatti frusztráció jön ki így rajtuk.

Sokan nem szeretik, ha faggatják a betegségükről, vagy arról, hogyan bénultak le, ellenben amikor ők maguktól beszélnek róla, akkor nagyon hálásak, ha figyelemmel végighallgatjuk őket.

Az a legjobb, ha a lehetőségekhez képest továbbra is teljes értékű emberként kezeled, ne érezze rajtad a szánalmat, mert az borzalmas nekik.

Ha találkoztok, ne ugráld körbe, ne akarj helyette mindent megcsinálni, csak amire ő valóban képtelen abban segíts neki.

Fontos, hogy továbbra is a társadalom értékes tagjának érezhesse magát és amennyire csak képes rá, önállóan el tudja magát látni.

Sajnos sok mozgássérült ember családja, hozzátartozói elkövetik azt a hibát, hogy elkezdik kiszolgálni, babusgatni az érintett személyt, de ezzel a túlzott törődéssel sokkal többet ártanak, mint használnak.

Nem azt mondom , hogy érzéketlenül nézzük, de ne is kezeljük őt magatehetetlen báboknak, kisbabáknak, akiket nekünk kell óvnunk, mert nem azok.

Ha nem vagytok olyan szoros, közeli viszonyban, elég ha csak felhívod és beszélgetsz vele, adandó alkalommal tudatod vele azt is, hogy szereted ős és bármiben számíthat rád, szóljon nyugodtan ha úgy érzi, akár csak egy beszélgetés erejéig, akár együtt elmenjetek valahova kikapcsolódni stb.

Ha személyesen találkoztok akkor csak légy olyan, mint eddig. Beszélgessetek, hülyüljetek, vagy akár vitatkozzatok. Ő ugyanaz az ember, mint aki volt, csak most épp beteg.

Szerintem se mondj semmi különöset telefonban, legfeljebb annyit, hogy ha nem bánja meglátogatnád. Aztán személyesen már könnyebb lesz, mert látod rajta, hogy milyen hangulatban van, és aszerint forgatod a szavakat. Túl sokat sosem jó beszélni a helyzetről, nem kell konkrétan firtatni, elég ha érzi, hogy szereted. Legtöbben nem szeretik ha sajnálkoznak, nyugodtan beszélj magadról is, csak ne olyanokról, hogy milyen jót fociztál egyik nap. Az alap gondolat minden témánál az legyen, hogy neked életerőt és reményt kell öntened bele, teljes értékű emberként kell kezelni.

Nekem amikor egy jó barátom rákos lett, elég jól tudta irányítani a beszélgetéseket, könnyített sokat azzal, hogy jelezte mire van szüksége. Ezek apró jelek, de észre kell venni. Személyesen jobban fogod látni, hogy akar-e beszélni róla ,vagy inkább azt szeretné hogy elvond a figyelmét a bajáról. Szóval telefonban csak szűkösen, aztán látogasd meg mielőbb.