Hogyan álljak bosszút?

Na leírom az életemet röviden (persze hosszú lesz..)

6 éves koromban anyám és apám elvált. Én maradtam anyámnál, aki az anyjával(tehát nagyimmal) lakott, meg a testvérével (nekem nagybátyám). 8éves koromban volt kutyám, de elvették tőlem, pedig megígérték, hogy velem marad...Aztán 9éves lehettem, mikor nagyanyám lebénult, így anyámra maradt minden háztartás. 2hetente jártam apámhoz, ahol találkoztam apámmal, az ő anyukájával, keresztszülőkkel. Na, ez a cikázás arról szólt, hogy mindenki szidta a másikat. Anyámék apámékat, apámék anyámékat. Persze nekem így nagyon jó volt élni. Aztán 15 éves koromban idegenek betörték a kapunkat, hogy a nagybátyám tartozik nekik több millió forinttal (mai napig csóró)..Utána 16éves koromban elvitte a rendőrség a börtönbe. (Gondolom nem kell részleteznem, hogy ezek az évek milyen jót tettek nekem). Anyám a sok stresszt (hogy nagyanyámat ápolja, meg nagybátyámat kimentse a zűrből) megviselte, és cigizni és piálni kezdett. Aztán 18évesen, érettségi előtt kiengedték a börtönből a nagybátyám, így felforgatta az életünket rendesen. Én elköltöztem albérletbe egy másik városba, mert nem bírtam egy szobába lenni anyámmal, ugyanis nem volt saját szobám. Diákmunkát vállaltam és próbáltam mindent saját pénzből kihozni. Pár év múlva sajnos haza kellett költöznöm. Itthon (amiért 21évesen nem tudtam saját lábon megélni) úgy beszéltek velem, mint valami olcsó utcaszélivel, nem volt semmim, gondolok itt tusfürdőre, és ilyesmire.

Aztán megismerkedtem a párommal, és szép lassan hozzájuk költöztem. Persze idehaza mindig cirkusz volt, de én mindig segítettem, ahogy tudtam. Nagybátyám egy csomó mindent eladott, hogy pénze legyen neki is cigire és piára, én másnak megvettem egy használt vagy új változatát az eladott dolognak. Ha itthon voltam, soha nem főzött nekem semmit, a párom édesanyja pedig boltbamenetkor mindig vett nekem valami apróságot (plusz főzött ha én dolgoztam).

Ünnepekkor sosem jöttem üres kézzel, mindig hoztam valamit, de általában nem nagyon nézték meg. A párom több éve elvisz nyaralni és telelni (én nem engedhetem meg magamnak). Ők számonkérnek, hogy miért nem hoztam nekik valamit az adott országból (első éven egyébként hoztam), holott ők semmit nem adtak bele, de még azt se mondták, hogy jó utat.

4 évig tűrtem a megaláztatást, mert haza kellett járnom. A párom etetett, náluk laktam, tehát nem voltam egy nagy teher. Az egyetlen dolog amit fizetett anyám, az a havi 3ezer ft-os telefonszámlám, amit önszántából ajánlotta fel, hogy majd fizeti nekem.

Tegnap történt egy kis incidens a nagybátyámmal. Tudni kell, hogy ha itthon vagyok/voltam, akkor nem lehetett a hűtőbe rakni semmit, mert egyből elvitte, kizárni nem lehet,mert nagyanyám sajnálja a fiát. A pénztárcámból sokszor lopott már pénzt. A barátomat zaklatta, hogy adjon neki piát. Szóval tegnap NEM-et mertem mondani a nagybátyámnak egy kérésére, miután nekem keresztbe tett az előtte elmúlt 3 napban. Erre megverte a kutyámat (nem lett komoly baj, de nincs ember, aki ezt megteheti), én meg fogtam és ráütöttem a mellkasára, meg meglöktem. (meg sem érezte..) És most én vagyok mindenki szemében a legrosszabb ember a világon. Nagyanyám pofázott a barátomra, meg a nagybátyám is, de mikor itt volt, lapitottak, ezért este veszekedés közepette felhívtam a barátomat, kihangosítottam, és mondtam, hogy most legyen nagy pofájuk. Természetesen akkor csak hápogtak. Megmondta a barátom, hogy nekem van igazam, és mindenki egy lebukott senkiházi. Arról nem beszélve, hogy mindenki a barátomat és családját szidja (soha nem találkoztak, de tudni kell a barátomról és családjáról, hogy egy végtelen kedves emberek, és nagyon sokat dolgoztak már az életükben, és annyi idegeskedést kell kiállniuk, plusz lenézést, mint senki másnak. A barátom nem tud nyugodtan aludni, mert az alkalmazottjai mindig csinálnak valamit, annyit ellenőrzik, hogy kész idegeskedés minden napja, nem tudunk elmenni valahová normálisan, mert mindig kell valakinek valami. Hétvégén a vele egykorúak kocsmában hullamerev részegek, ő többször volt már, hogy egész hétvégén dolgozott reggel 6-tól éjfélig akár. (vállalkozó).

És a családomban egyedül anyám dolgozik, de neki is arról szól az élete, hogy eljátsza a tökéletes mintaanyát, és tökéletes családban élőt a munkahelyén, aztán hazajön, cipőben és kabátban elkezdi az ivást, és egészen lefekvésig iszik. Nem láttam még hányni, de többször volt már, hogy nem tudott beszélni normálisan, és a barátom hamarabb észrevette. A ház egy mocsok, csak én takarítok ha itthon vagyok, én kitakarítom az egész házat, hogy ne anyámnak kelljen, én pedig porba, kocsmaszagba jövök haza.

Mit tegyek az elköltözésen kívül? Hívjam el anyám főnökét, hogy szondáztassa meg párszor reggelente? Vagy hogyan érjem el, hogy az állításuk, miszerint, hogy én egy aljas gonosz ember vagyok, igaz is legyen. Mert a börtöntölteléknek nyalják a s.ggét egész életükben, én pedig szerintük semmit nem érdemlek meg. A velem egykorúak buliznak, szülői segítséggel élnek, vagy még otthon élnek szülőkkel, én 2 éve nem voltam sehol bulizni, vagy baráti társaságba...