Hogyan készüljek drága nagynénim temetésére, úgy érzem hatalmas lelki megpróbáltatás lesz, nyugtatót, szorongásoldót vegyek be?
40 éves vagyok, tehát már megéltem két nagyszülőm halálát is...
Ez a nagynéni különösen kedves volt a szívemnek, rendkívűl jó ember volt, gyermekkoromban rengeteg gyönyörű együtt töltött nyaralás, családi esemény jutott nekünk együtt.
Ő mindig olyannak szeretett és fogadott el amilyen vagyok és imádta a számára mindig " kisöcsiként" megmaradó édesapámat, akivel édesanyjukat még gyermekként elveszítették.
Este bevettem nyugtatót, de órákig sírtam és úgy éreztem képtelen vagyok megküzdeni a leírhatatlan fájdalommal... apukám vígasztalt, pedig szegénynek legalább annyira fáj.
Én csak 26 vagyok, de már 23 évesen is sajnos átéltem a nagyszülők halálát. Nyugtatòk nélkül. Mi lesz veled, ha majd a szüleidet kell Búcsúztatnod? ??
Most nem szégyen sírni. Sírj amennyit tudsz, a gyászt mindenképp meg kell élni, vagy így vagy úgy. Gondolj a szépre, és arra, hogy a lelke megnyugodott, fentről néz téged és mindig veled lesz ezután, sőt még többet is, mint régen, csak most másképp.
Szerintem felejtsd el a nyugtatókat, azzal csak rosszabbá teszed a helyzetet. Ugyanis ezzel csak elnyomod a fájdalmat és ha most nem engeded átélni, akkor késöbb sokkal rosszabb lesz, illetve komolyabb lelki problémákat is meg tudsz vele alapozni.
Gyászold meg a nagynénédet, sírj, ha tudsz, és ne akarj elmenekülni az ézések elöl.
Részvétem
Részvétem.
Én is azt mondom, ilyenkor nem (sem) szabad nyugtatókat bevinni, hagyni kell kitörni azoknak az érzéseknek. Ha kell sírj, ha kell tombolj.
Köszönöm mindenkinek!
Ma lesz az a nap, korán felkeltem, már jól kisírtam magam nyugtató nélkül...
Igyekszem hozzá méltón viselkedni a temetésen, hiszen ez nem rólam szól.
Félek a hozzátartozók ( férje, gyermekei, unokái) fájdalmának szembesülésétől is, mindig nagyon érzékeny és együttérző voltam.
Túl kell esni ezen a végső búcsún bármily fájdalmas is.
Legutoljára telefonon beszéltünk és sírtam, hogy nagyon hiányzik, elmondtam neki, hogy én őt mindig nagyon, kiemelten szerettem cserébe azért ami sok szeretetet én kaptam tőle, ő is sírt, visszaemlékezett milyen boldoggá tette a születésem, hogy végre sokat szenvedett( korán árván maradtak) kisöccsének rendes felesége van és kislánya született aki én voltam... ez volt a mi szomorú, sírós búcsúnk... talán mindketten éreztük, hogy többé nem láthatjuk egymást.
Pont olyan fájdalmas volt mint gondoltam a temetés, de túl vagyunk rajta
.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!