Szerintetek bunkóság lenne nem elmenni?

Na jó, nem bírom... Elmegyek! De aztán egy szava ne legyen senkinek, hogy gonosz vagyok! Nem hiszem el...Mondjuk nekem már így is mindegy. De ajj.. Annyira nem szeretnék menni. De mindegy. Pont ettől élet az élet.:)))

Amúgy bocsi, hogy itt magamban "beszélek" csak egy kicsit ideges vagyok. De már jobb. :D

Köszi a válaszokat. Végül elmentem és ott voltunk 10-ig, de mindegy... Legalább most senki nem mérges rám. :D Egyébként 14-es igazad van abban, hogy ha be van ígérve egy "rövid" hétvégi látogatás, akkor menjek is el, és ne mentsem ki magamat ilyen hülye kifogásokkal, de ez részemről nem volt megígérve, anyám ígérte be nekem, hogy én is megyek és akkor tudtam meg amikor aznap hazaértem. És szerintem az nem oké, hogy anyám nekem ezeket beígéri, nyugodtan felhívhatott volna, hogy tudok e menni, vagy amikor még otthon voltam megkérdezhette volna. Mert ez mint később kiderült, nem aznap lett kitalálva. Nem beszélve arról, hogy anyám állandóan helyettem ígér meg dolgokat, és én csak később tudom meg. A kedvencem az volt amikor délután 7-kor felhív, hogy hol vagyok már, mert nekem már rég az unokatesómnál kéne lennem. Erre megkérdeztem, hogy miért? És így derült ki, hogy aznap náluk alszom, és fél hétre kellett volna odamennem... És nekem valahogy ez egyáltalán nem szimpatikus, hogy az utolsó utáni pillanatban tudom meg, hogy nekem találkozóm van. És ezt mondtam is neki, de ő mindig azt mondja, hogy ő már szólt nekem, pedig nem. De mindegy. Lehet, hogy ezt az egészet csak én fújom fel, és közben meg semmiség. :D De szerintem ezt a kérdést már hagyjuk, mert végül elmentem, ott voltam, hazaértem, túléltem. Kár tovább rágódni ezen, azt hiszem. És még egyszer köszi a válaszokat.