Hogyan éljem túl a karácsonyt a sógórnőm miatt és hogyan rakjam rendbe a kapcsolatunkat?

Ne haragudj, de nem a sógornőd a gond, hanem te és a férjed.

Ugyanis

1. Ha nem akarod, hogy odapofátlankodjon hozzátok, akkor tessék azt mondani, hogy A: nem leszünk otthon, mert elmegyünk wellnessezni vagy haverokhoz. B: bezárjátok az ajtót, és kopogjon, csengessen nem nyitjátok ki. Megunja, hazamegy

A férjed meg, mondjon nemet, és akkor a sógornő nem fogja ugráltatni.

Tudod csak azokat lehet dróton rángatni akik hagyják is, hogy rángassák. Ti hagyjátok..

Így van. A férjeddel van a gond!

Én is így voltam a sógornőmmel, hogy hol jóban voltunk, hol kígyót-békát köpött rám.

De a férjem MINDIG mellettem volt!

Amikor egyszer az anyósommal is volt egy konfliktus (amúgy nagyon jóban vagyunk, és férjem is "anyás"), akkor is mellettem állt ki! Neki ez természetes, mert ő választott engem, és ha szükséges, akkor kiáll mellettem a családjával szemben!

Tavaly úgy összevesztünk sógornőmmel, hogy nem beszélünk azóta se(férjem se).

Szóval ezt a férjeddel tisztázd minél előbb, a sógornődnek meg mond meg kerek-perec, hogy ne menjen át!

Akkor állj a párod elé, és mond meg neki, hogy vagy csinál valamit a testvérével, vgy elköltözöl (merthogy ezt tanácsolta). Talán észbekap.

De az embernek azért van társa/párja, hogy mellette legyen, nem?

A férj, feleség nem azért van, hogy egyoldalúan valaki mellé álljon, bár most pejoratív értelemben, de hűséget és nem vakságot fogadtak.

Ezt a férjeddel kell lebeszélned, neki erről mi a véleménye, és szépen elmondod te is, neked mik a gondolataid aztán közös nevezőre kell jutni.

Aki csak a felesége mellett áll akármi van, az ugyanolyan bólogató jános mint aki sosem áll mellé.

A férjednek van erről egy koncepciója, neked is, ha nem megy a kompromisszumos megoldás, akkor fogod és elmész, szülőkhöz, rokonhoz stb.

Ur isten, mintha én írtam volna!

Nálam az vált be, hogy elhívtam a párom kávézni egy szép helyre, és kíméletesen elmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó haptákban állni a hugicának, eltűrni hogy hozzánk járjon tarhálni, enni és szórakozni, droggal és piával kinálni a férjem. Hogy elegem van abból, hogy a kisasszony kb naponta ránkront egy sms nélkül, becsenget és már jön is be a lakásba. Nem tűröm el, hogy egy amúgy is nehéz időszakban a férjemre csimpaszkodik mint egy óvodás, és ha valami nem klappol, szabályosan nyávog, de úgy, hogy bár békés természet vagyok, de legszívesebben szájon csapnám...

Ne hagyd magad!! Ha kell tízszer beszélj a férjeddel, ha fontos vagy neki, kapcsol! Azóta hozzánk se jár a hugi, most összeveszett a pasijával, de nem jött (pedig akkor mindig az eszébe jutunk, volt hogy éjjel hívta a párom hogy vigye haza, mert szakítottal-.-")