Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Rokoni kapcsolat » Miért nem tudok, , rendesen"...

Miért nem tudok, , rendesen" sírni?

Figyelt kérdés

Az elmúlt évben három olyan ember is meghalt, akik fontosak voltak számomra. Viszont amikor megtudtam, a szó szoros értelmében alig tudtam elfojtani a nevetést. Szégyelltem volna, és szomorú voltam a haláluk miatt, de tényleg ez volt az első reakcióm.

Mitől lehet ez? Mással is volt ilyen? Egyszer olvastam valamit, hogy néha az agy összekeveri a sírást és a nevetést, de vajon ez mennyiben lehetséges? Nagyon kínos volt.



2014. dec. 16. 14:09
 1/6 anonim ***** válasza:
100%

nekem ez tipikusan olyan, amire nem tudok hogy reagálni...


haverom meséli, hogy meghalt a nagypapája, nekem meg idióta vigyor ül ki a képemre... nem tudom én se, hogy miért van, egyszerűen nem tudom kezelni és kínomban vigyorgok, vagy nemtudom

2014. dec. 16. 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%
A legkedvesebb rokonom halála napján, mikor megtudtam, mi történt, annyit mondtam, hogy "okés", aztán leültem és olvastam tovább a könyvem. 6 évvel később láttam meg valakit az utcán, aki hátulról úgy nézett ki, mint ő. Akkor és ott az utcán kezdtem el zokogni. Előtte szerintem valahogy nem jutott el a tudatomig. Tudtam, de nem reagáltam rá semmit. Pedig végtelenül fontos volt nekem. A gyász egy roppant érdekes dolog, és a reakcióink is azok. Ne érezd kínosnak, minden ember másképp reagál. Adj időt magadnak a feldolgozásra.
2014. dec. 16. 14:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Én évek óta nem tudok már sírni. Pedig én is vesztettem el fontos embereket. És fájt az elvesztésük, mint ahogy a mai napig fáj a hiányuk is. De általában semmi nem látszik meg rajtam. Ez van.

De ez így van a nevetéssel is, az se jön ki egykönnyen. Mondjuk okom is ritkán van rá. Nem vagyunk egyformák...

2014. dec. 16. 14:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:
Köszönöm a megértő válaszokat! :)
2014. dec. 16. 14:42
 5/6 anonim ***** válasza:
100%

Amit leírsz, az egy elég tipikus hárítási mechanizmus. Egyáltalán nem vagy egyedül a dologgal. A halál egy olyan dolog, amit nehéz megérteni, átérezni. Az ember gyakran tényleg csak elfogadja a tényt, már-már közömbösen, aztán egy nap belenyilall, hogy "Úristen, hova tűnt ez az ember az életemből?".

Szerintem ez a mosolygásos reakció valahol a tanácstalanságot jelenti: az ember tudja, hogy most sírni kellene, meg bánatos arcot vágni, és ezért teszi zavarában épp az ellenkezőjét.

2014. dec. 16. 14:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
Harmadik válaszoló: én is elég nehezen fejezem ki az érzelmeimet, de ez olyan abszurd volt, hogy nem voltam biztos benne, hogy normális. Amúgy sem szoktam sírni, de azért a nevetést túlzásnak éreztem.
2014. dec. 16. 15:18

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!