Miért nem tudok, , rendesen" sírni?
Az elmúlt évben három olyan ember is meghalt, akik fontosak voltak számomra. Viszont amikor megtudtam, a szó szoros értelmében alig tudtam elfojtani a nevetést. Szégyelltem volna, és szomorú voltam a haláluk miatt, de tényleg ez volt az első reakcióm.
Mitől lehet ez? Mással is volt ilyen? Egyszer olvastam valamit, hogy néha az agy összekeveri a sírást és a nevetést, de vajon ez mennyiben lehetséges? Nagyon kínos volt.
nekem ez tipikusan olyan, amire nem tudok hogy reagálni...
haverom meséli, hogy meghalt a nagypapája, nekem meg idióta vigyor ül ki a képemre... nem tudom én se, hogy miért van, egyszerűen nem tudom kezelni és kínomban vigyorgok, vagy nemtudom
Én évek óta nem tudok már sírni. Pedig én is vesztettem el fontos embereket. És fájt az elvesztésük, mint ahogy a mai napig fáj a hiányuk is. De általában semmi nem látszik meg rajtam. Ez van.
De ez így van a nevetéssel is, az se jön ki egykönnyen. Mondjuk okom is ritkán van rá. Nem vagyunk egyformák...
Amit leírsz, az egy elég tipikus hárítási mechanizmus. Egyáltalán nem vagy egyedül a dologgal. A halál egy olyan dolog, amit nehéz megérteni, átérezni. Az ember gyakran tényleg csak elfogadja a tényt, már-már közömbösen, aztán egy nap belenyilall, hogy "Úristen, hova tűnt ez az ember az életemből?".
Szerintem ez a mosolygásos reakció valahol a tanácstalanságot jelenti: az ember tudja, hogy most sírni kellene, meg bánatos arcot vágni, és ezért teszi zavarában épp az ellenkezőjét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!