Mennyire szabad beleszólni közeli családtag életébe (testvér, gyerek) ha úgy gondoljuk, hogy rossz döntést hozott?

Simán elkezdheti a karriert 40 felett is. De simán úgy is dönthet, letojja a karriert.

Én a kérdésfelvetést se értem, miért tenné tönkre az életét?? mert te úgy gondolod nem így élnél?? Isten mentsen az ég ilyen tesótól!

Amúgy kiskülönbséggel 2 gyerek, ovi suli... nem sorolom.. amíg nem tökéletesen önjáróak, és ez nem egy két év, amúgy is gyakorlatilag lehetetlen egy seggel 2 lovat. vagy a család, vagy a munka megsínyli. Vannak időszakok amikor választani kell. Mert nem lehetsz napi 10 órában a melóhelyen is, meg ott a a gyerek mellett is.

Én szintén a gyerekeim választanám. Ha már szültem, akkor amíg nem totál önjáróak, bizony, inkább hoznám vinném őket , hétvégén kirándulnánk, leülnék melléjük minden nap.. figyelnék arra hogy egészségesen egyenek, sokat mozogjanak, mindig legyen időm velük beszélgetni, ha gondjuk van, vagy megoszthassák a jókedvüket... na ezeket ha ott csüccsül az ember a fenenagy karrierben, ami eljárós, meg ha szereti úgyis besszippantja, nem lehet.

De a gyerekek felnőnek, akkor megint rá lehet pörögni valami másra. !0-45 évesen még egyáltalán nem késő megint váltani. Sokan így teszik.

Ne szólj bele az életébe. Kioktatni meg, tuti nem dolga egy testvérnek. Beleszólni, meg kéretlen tanácsokat adni, meg úgy hogy gondolom nem élsz vele okoskodni, hogy tönkreteszi az életét...

szülj te is, aztán próbálj meg úgy karrierista lenni... Ha te akarod a hétköznapokban is nevelni majd a gyereked, biza ideiglenesen kicsit visszább kell majd venned.

A véleményedet elmondhatod, vagy kérdezz rá, hogy miért döntött így. De azért, mert te úgy látod jónak, hogy inkább a karrierépítésre kellene koncentrálnia azért még nem biztos, hogy ez az egyetlen járható út.

Nyilván amíg nem voltak gyerekei addig a munkája töltötte ki az életét és szerette csinálni. Most más a fontosabb a számára. Az ő élete, az ő döntése. Te magad is írtad, hogy "a gyerekek nem lesznek mindig ilyen kicsik". Talán nem szeretne egy munka miatt lemaradni a gyerekkorukról.

Ha közeli kapcsolatban vagy a tesóddal, akkor szerintem nyugodtan elmondhatod neki, hogy miért aggódsz. Én biztosan nem sértődnék meg, sőt, jól esne, ha a testvéremet érdekelné az életem és aggódna értem. De kioktatást, kéretlen tanácsokat nem kérnék, köszönöm.

Egyébként hasonló cipőben járok én is: három kocsi gyermekem van, akik mindennél fontosabbak számomra. Az anyaság nekem nem merül ki abban, hogy az alapvető fizikális szükségleteik ki legyenem elégítve, pl evés ivás, lakhatás, tiszta rua, stb. A lelki, érzelmi dolgokból fog táplálkozni egy életen át, erre nagy hangsúlyt kell fektetni. Nekem is jó munkám volt, a gyerekek között visszamentem dolgozni, most a harmadikkal vagyok itthon. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy szeretném továbbra is csinálni ugyanazt a stresszes, felelősségteljes munkát. Szívesebben csinálnék valami kevésbbé stresszeset, akár alacsonyabb bérért részmunkaidőben, mert a gyerekeknek nem egy idegroncs, ordítozó, pénzhajhász anyára, hanem egy szetetetteljes, nyugodt családra és otthonra van szükségük.