Mennyire szabad beleszólni közeli családtag életébe (testvér, gyerek) ha úgy gondoljuk, hogy rossz döntést hozott?

Tudod, nem mindenkinek fontos a karrier. Sőt, olyan is van, hogy fiatal korában fontos neki, küzd érte, aztán rájön, hogy más dolgok fontosabbak neki. Vagy úgy érzi, a szakmájában már elért eleget, nem motiválja az égig jutás. Kedves, szerető módon szabad az ilyenekről beszélgetni.

Az bárkinek jót tesz, ha a fontos döntéseit valakinek elmagyarázhatja, esetleg bele is kérdezel a magyarázatba a saját szempontjaid szerint. De beleszólni, meggyőzni próbálni nem szabad és nem is érdemes.

És ha nem tudja bepótolni, az neked miért fáj? Rá vagy utalva ?

Az ő döntése, ha ezek alapján le van sajnálva a részetekről , akkor veletek van nem kis probléma...

Megkérdezheted, miért döntött így.

Utána elmondhatod, hogy szerinted ez miért jó döntés.

De utána hagynod kell, hogy élje az életét! Ő nem a pici babád, akit pátyolgatnod, pelenkáznod kell, hanem a jócskán felnőtt testvéred, aki helyett nem élheted az életét.

Semmennyire.

Beleszólni semennyire, mert nincs közöd egy másik felnőtt ember életéhez és döntéseihez. Tanácsot azt adhatsz, ha kér, vagy a véleményedet elmondhatod, ha akarod, de ezek egyike sem beleszólás.

Sz*rrá dolgoztam magam, két iskola mellett diákmunkáztam, aztán átvettek alkalmazottnak, a szakmámban dolgozhattam egy piacvezető cégnél, továbbra is iskola mellett, rugalmas időbeosztással. Imádtam csinálni, olyannyira, hogy észre se vettem: beteg vagyok. Alig ettem, nem volt rá időm, (nassolni se nassoltam, mégis híztam) 4 órákat aludtam, pörögtem, 110%-ot nyújtottam a munkámban és az iskolákban is, ösztöndíjas voltam mind a két intézményben. Ambíciózus voltam, későn akartam gyereket, nem akartam elköteleződni, munkamániás lettem, erre tettem fel az életemet. El se tudtam volna képzelni, hogy anyagilag ne keressek annyit, mint a párom, hogy függjek tőle. Aztán beütött a dolog: egy reggel nem bírtam felkelni, olyan hányingerem volt. Szép sorra jött a többi tünet is, hajhullás, székrekedés, álmosság, memóriazavar, körömtöredezettség, rossz bőr, rossz közérzet. Kiderült: pajzsmirigy alul működés. Kaptam gyógyszert, de az alatt a 3 hónap alatt, amíg kiderült, mi bajom van, és +1 hónap, amíg beállt a gyógyszeradagom, hát egy világ fordult meg velem.

Nem szerzett örömet a munka, nem abban képzeltem el tovább az életemet. Ott hagytam. Felmerült a külföld lehetősége, így amint végeztem az iskoláimmal, kiköltöztünk a párommal. A nyelvet tanulom, 4 órában dolgozom. (A párom majdnem háromszorosát keresi, mint én.) Háztartást vezetek, esküvőt, gyereket tervezünk.

Többé nem viseli el a szervezetem a stresszt, így választhattam: vagy nyugis 4 órás melóm lesz, vagy klassz munkám, amiben az ambícióimat kiélhetem, de a tüneteim újra előjönnek. Nem kockáztattam. Többé nem éri meg.

Most boldog vagyok, nyugodt, kisimult, tünetmentes. Épp 3 éve kezdődtek a tüneteim.

Anyukám próbált győzködni, tudott volna munkahelyet is otthon, persze stresszeset. Nem akartam.

Ne szólj bele a testvéred döntésébe. Nekem gyerekem se lett közben, csak egy betegségem, mégis 180 fokot fordult velem a világ. Megvannak az okai. Hagyjad szépen békén.