Hogyan akadályozzam meg, hogy beleszeressek a másodunokatesómba?

Sziasztok!

19 éves lány vagyok, tavasszal keresett fel a másodunokatesóm (22F), de mivel az ország másik felében lakik, ezért csak Facebookon beszélgettünk hétvégente. Az elmúlt hónapban 2x is eljött hozzánk pár napra. Jól elvoltunk, nem is gondoltam soha többre, mint barátság és unokatestvérség,- egyrészt van barátom 2 éve, illetve azért csak rokonok vagyunk-.

De miután találkoztunk, minden megváltozott. Nem tudom mit érzek. Azt tudom,hogy szeretem a barátomat, és hogy egyáltalán nem szeretnék senki más iránt érezni bármit is, főleg nem az unokatesóm iránt.

Egyszerűen egy hülye kislánynak érzem magam... nem merem magamnak se bevallani, hogy tetszene, de azt tudom,hogy nagyon hiányzik és jó lenne vele lenni.

Tegnap beszélgettünk, és én kifakadtam. Mérges vagyok, hogy felkeresett, megszerettem, aztán pedig itt hagy. (ezt úgy értem,hogy alig tudunk találkozni a távolság és a munkája miatt).Értelme nincs az egésznek.Ebből a beszélgetésből derült ki, hogy Ő is ilyet érez/érzett, de muszáj, hogy az eszünket kövessük,és ne a szívünket. Nagyon felzaklatott ez a beszélgetés, hajnali 3-ig sírtam az ágyamba, a mellkasomban szorító érzéssel együtt áztattam a párnát.

Fogalmam sincs, hogy mit érzek. Vagy csak próbálok elnyomni magamban egy nem helyes, lehetetlen , furcsa érzést.

Elhívott hozzájuk, 2 hét múlva mennék 3 napra. Szerinted elmenjek, és érezzük jól magunkat, mint 2 barát, vagy azzal csak még nagyobb fájdalmat okoznék magamnak?

Mit csináljak, hogy ne fájjon ennyire a hiánya?