Az unokatesóm nagyon negatív barátságokra nézve! Mit mondjak neki hogy ne sértem meg?

Általában kerüli az embereket, de aztán meg ő puffog! Egyszer pl.: Mindenki a forgóba volt, (az aqua world-ben szokot lenni,amikor a vizet pumpálják egy körtérbe (nem tudtam leírni,na! :D )na persze ez lényegtelen...)Tehát ott voltunk a "forgó"-ba és akkor kilyött és bús komoran meredt maga elé. Én odamentem és megkérdeztem: Miért nem jössz velünk a forgóba? -Senki nem törődik velem... -Na gyere!-mondtam én, és próbáltam (mert nem az a érzelgős típus) azt sugározni hogy én foglalkozom vele. Erre ő: -De senki nem foglalkozik velem! Ha otthon maradok fel sem tűnik nekik hogy nem vagyok itt!-és ilyenkor nekem elborúl az agyam és csak rontok a helyzeten. Mit tegyek hogy ne sértődjön meg de mégis megértse hogy mindenki ott van az orra elött? Sajnos idősebb nálam és ezért azt hiszi hogy csak az kell nekem hogy kioktassam, és nem fogom fel hogy ő a nagyobb, némi tisztelet jár. MIt tegyek?