Hagyjam? Szakítsuk meg velük a kapcsolatot? Amióta gyerekem van, a családommal tönkrement a kapcsolatom

Az anyámról és a nővéremről van szó.

A tesóm irigy,ezt mát másoktól is hallottam.Ők a párjával régóta tervezték a babát,de a terhessége problémás volt,a szülése is nehéz volt és a házassága is a padlón van.

Mi nem terveztük a kislányunkat,de a terhességet imádtam,semmi problémám nem volt,alig látszott rajtam a terhesség és a császár sem viselt meg,könnyen felépültem.

A pici is nagyon jó baba,csak akkor sír,ha tényleg nagy baj van,bárhová vihetjük,mert könnyen barátkozik és nem sír idegeneknél sem.Tápszeres a kezdetek óta,emiatt kicsit könnyebbek az éjszakák is.

A nővérem nemrég beszólt,hogy úgy nem nehéz fittnek és kiegyensúlyozottnak lenni,hogy nem főzök,nem takarítok itthon és folyton barátnőzök.

És ez már a többedik ilyen volt,de nem szóltam...

Az anyám szerint meg nem kéne úgy öltöztetnem a lányunkat,mint egy felnőttet,adjak rá rugdalózót.Már elmondtuk neki többször,hogy mi azt csak alváshoz adjuk,de nem érti meg.A tápszerrel is ugyanez volt,hogy miért nem "küzdök" a tejért és hogy miért költünk "vagyonokat" a baba holmijaira,miért járunk el mindennap itthonról,miért van külön szobája és hasonló hülyeségek.

Attól,mert fiatal vagyok,még lehetek jó anya és nem hiszem,hogy azzal segítenek,hogy így viselkednek.

A párom szerint nem kéne ilyen stressznek kitenni magamat és a picit is.