"Ha nincs testvéred/szüleid és párod sem, egyedül maradsz a világban". Csak én nem értek ezzel egyet?

Ezt a testvéresdit sosem értettem. Közelről ismerek olyan családot, ahol a szülők erőltetik ezt a "szeretned KELL a testvéredet, mert nem lesz kire számítanod" dolgot. Egy olyan családban, ahol akkora ellentétek vannak a két ember közt, hogy ha legális lenne, már rég kinyírták volna a másikat... Pontosan a rokonság az, ahol az ember a legnagyobb ellenségeit találja, és pontosan azért, mert a vér nem csak kötelék, hanem sokszor inkább béklyó. Nagyon sokan visszaélnek azzal, hogy mindent tudnak a másikról. Egy baráttal még csakcsak megszakíthatod a kapcsolatot, de egy rokonnal sokkal nehezebb, mert nem csak ketten vagytok a családban, és szinte kötelező a "közelség". Ha pedig egy fedél alatt kell élnetek és végignéznetek, hogy a másik olyanokat tesz(akár veletek), amiktől nektek hányingeretek van, na abból sose lesz szeretet. Mivel azt nem lehet kierőszakolni. Kiérdemelni, vagy elveszteni lehet, kierőszakolni nem.

Egyébként is nagy lenne a gond, ha az ember felnőve csakis a testvérére számíthatna. Hol vannak a barátok, a házastárs, a kollégák, a gyerekek, mindenki más?! Ez egy buta szöveg, amivel a szülők igazolni akarják a saját téveszméjüket, miszerint egy gyerek nem gyerek. Ennek semmi köze a támaszhoz, amit a testvérek nyújtanak egymásnak. Van, ahol két kompatibilis ember alkot egy testvérpárt, és van, ahol ellenkezőleg: a testvér a legnagyobb ellenség, a fészekből kitúrandó fióka. Nekem nincs gondom a testvéremmel(még fiatal), de egy csomó más embert tudnék mondani, akire számíthatok rajta kívül.

Persze, akinek alapvetően nem rossz a kapcsolata a rokonaival, az azt hiheti, hogy a Mónikashow-hősök gyűlölik csak a testvérüket, holott egy nem mindig így van. De a legalattomosabb szemeteket sokszor pont családon belül lehet megtalálni.

A barátokkal csak az a bibi, hogy mondjuk én, az egyedülálló hiába ragaszkodok hozzájuk foggal-körömmel, ők előbb-utóbb családot alapítanak és a családjuk lesz az első, nem pedig én. Nekem pedig ők lesznek az elsők, ha családom nincs. Tehát én valószínűleg jobban igényelném majd velük a kapcsolattartást, mint ők velem, mert én majd csak a házastárs és a gyerekük után következek majd jobb esetben is.

Amúgy igaz, hogy az sem biztos, hogy nem magányos, akinek még élnek a szülei és vannak testvérei.