Olyan borzasztóan érzem magam, amiért nekem nincs normális, szeretö csalát tehetnék?

olvasd el a Mergezo szulok konyvet.

illeszkedj be a parod csaladjaba es elj ugy h. a sajat gyerekeiddel osszetarto szereto csalad legyetek.

probalj elore nezni es ne bankodni ami sajnos megtortent. ezen valtoztatni nem tudsz, de ne hagyd hogy ranyomja a belyeget a jovodre.

Nekem tragédia miatt nem voltak szüleim. Édesapámat nem is ismertem, édesanyámat pedig fiatal koromban vesztettem el. A szüleim idősebbek, tehát lelki beszélgetésünk nem igazán volt. A gyerekeik majdnem velem egy idősek, így gondolható hogy hamar elkerültek itthonról. Régebben még próbáltam is közös programokat szervezni, de minden nemű próbálkozásom hiábavaló volt. Irigykedtem a barátaimra akiknek a szüleit jobban tiszteltem, mint ők maguk. De találtam egy megoldást.

Bármit tennék, azokat az éveket amik a gyermekkoromat pótolnák már sehogy sem tudom visszahozni. Tehát az első és legfontosabb dolog, hogy boldoggá tegyem a páromat és a gyermekeimet. Úgy éljük az életünket, mint ahogyan szerettem volna. Karácsonykor meggyújtunk egy csillagszórót és közösen éneklünk, még ha ez egyeseknek ciki is. Próbálok a fiamnak a haverja is lenni, nem csak az apja. Szeretném elérni a gyerekeimmel azt amit az asszonnyal, hogy minden szégyenlősködés nélkül meg tudjunk beszélni fontos dolgokat. És még így is hosszú idő lesz, hogy teljes családi kapcsolatot építsek ki, mert ha nagyapát, gyereket és unokát is szeretnék egy vasárnapi ebédnél akkor nekem kell lenni a nagyapának. Remélem menni fog és neked is sok sikert kívánok.