Ti hogyan próbálnátok közelíteni a párotok 15 éves öccse felé ha együtt éltek? Milyen kapcsolatot kell ilyen esetben kialakítani?

Ne haragudj, de ellentmondsz magadnak.

Nem akarsz anyáskodni, de kérni, javasolni parancsolgatni igen?

Ne haragudj, de ha nekem a testvérem barátnője beszólt volna 15 évesen, hogy mosogassak el meg mossak ki helyette, hát arcon röhögtem volna. Meg kapcsoljam be a gépet helyette. Letörik a kezed, ha neked kell? Meg hogy megkéred, hogy előbb tanuljon, aztán menjen... Igen, a párodnak joga van erre felhívni a figyelmüket, de neked nincs.

Ha nem neked kell alkalmazkodni, akkor szerinted kinek? te vagy az új jövevény. Ők eddig éltek egy megszokott ritmusban, szokásokkal abban a házban, ahova te most beköltöztél. Itt neked kell felvenned a tempót és alkalmazkodni ahhoz, ahogy eddig éltek, nem pedig dirigálni és elvárni, hogy az elképzeléseid szerint alakuljanak a dolgok.

És képzeld. Kamaszkorban ilyenek az emberek: suli után számítógépeznek, és nem halnak bele, ha a mosatlan ott áll egy délutánt (ahogy valaki mondta: a mosatlan kibírja, amíg a párod is hazaér). Nyilván rendes dolog lenne a fiúktól, ha elmosogatnának, de erre kötelezni őket nem tudod, és a parancsolgatásoddal csak dacot keltesz bennük, csakazértsem fogják megcsinálni.

AMit nem értesz az, az hogy ők testvérek. Ők mindig is egy család lesznek, hozzátartozók. Te a bátty aktuális barátnője vagy. Attól hogy odaköltöztél még egyik fiú sem érzi úgy, hogy egy tartós elem lennél az életükben, vagy hogy ne lennél leváltható, hogy ne lehetne majd később egy másik barátnő.

A legtöbb kamasz így érez, nem érdekli őket, hogy ti örökre terveztek-e vagy sem. Ők összetartoznak, a szemükben te csak egy barátnőcske vagy, aki nem rendelkezik jogokkal felettük, ennyi.