Hogy kezeljem a sógornőmet, ha ilyen a stílusa?

A feleségem nővéréről van szó.

Mi gyrekkorunk óta ismerjük egymást, fiatalon házasotunk, gyerekszerelem 7 éve vagyunk házasok.

A nővére mindig is idegesített kicsit, legbelül, de valahol kedveltem is mint embert, talán mert a gyerekkorom része volt mindig.

A legidegesítőbb benne hogy akaratos,manipultív, és én ezt nehezen viselem.

Sokáig volt együtt a párjával, bár 'aszott fűvel-fával, meg ilyen himi-humi munkája volt a párja meg 0-24-ben dolgozott és kitartotta.

Aztán a srác megunta, és 1-2 éve szétköltöztek.

A sógornőmnek segítettünk kiköltözni, kb 3 hétvégénk ment rá, a feleségemmel meg vele pakoltunk, és nem ledegradálva a női nemet, de mindketten 50-60 kilós nők, meg voltam én, a hócipőm tele volt vele.

Egy kró pajtit sem tudott odaszervezni segítégnek.

Aztán teltek múltak a napok,a sógronőm folyamatosan tarhált tőlünk pénzt mert hát ugye nem élt meg a fizetéséből, havi 20-30 körül adtunk neki.

Közben a feleségem is furcsán kezdett viselkedni, valami baj volt, de nem tudtam kiszedni belőle, hogy mi.

Mint kiderült a kedves sógornőm elültette a bogarat a fülébe, hogy én félrelépek.

Mikor végre kibökte a feleségem hogy mi a baj, mindent kőkemény, megcáfolhatatlan bizonyítékokkal tudtam igazolni a feleségem irányába.

A 7 éves kapcsolatunk legnehezeb,legtöbb veszekedéssel járó időszakát okozta ez.

Persze ezt már széles körben elterjesztette a családjukban is, szóval mindenki abban a hitben volt hogy egy félrelépő suttyó vagyok.

Amikor megtudtam elmentünk a sógornőmhöz, és számonkértem, hogy ennyi segítség után amit tőlem/tőlünk kapott, mégis hogy gondolta?

Természetesen neki állt feljebb, hogy ő a testvérét védi, meg minden férfi egy szemét, és végül mikor rájött, hogy nem tudja kimagyarázni magát, dühében elkezdett tányérokkal dobálni engem (felém) meg ordibálét mint a fábaszorult féreg, meg konyhakést ragadott, hogy takarodjak a házából mert megöl, és hogy gondolom hogy idejövök és számonkérem és megalázom a családja előtt.

(teljesen önkívületi állapotban volt)

Megbeszéltünk a feleségemmel, hogy innentől egy forintot nem adunk neki, és azt csinál amit akar.

A feleségem sem beszélt vele 1 hónapig, de aztán mondta hogy mivel a testvére, és egyedül van és sajnálja ő megbocsájt, meg amúgy is igyekszik változni, szeretne vele beszélni.

(a szüleik meghaltak 10 éve balesetben, a nagyszülők nevelték őket kamaszkoruk óta - ezért kötődik a feleségem a nővéréhez)

Mondtam, hogy azt csinál amit akar, tőlem tarthatják a kapcsolatot, de nekem ne kelljen.

Ez így is lett, aztán mikor átment hozzá a feleségem akkor mindig küldött nekem valamit a zakkant nő, hogy ajándék, csoki, ez az kis apróságok.

Meg hogy ő szeretne velem is újra jóba lenni, csak neki nagyon nehéz időszaka volt.

Mondom én most nem, majd idővel talán, addig hagyjanak.

Aztán megtudta hogy megyünk nyaralni, és kérdezte hogy jöhet e.

Mondtunk hogy szó se lehet róla. Ő próbált érvelni, hogy csinál mindent, főz,most takarít, ő lesz a bejárónő cserébe hogy elvisszük.

Mondtam hogy nem nem és nem, ha a feje tetejére áll én akkor se nyaralok vele együtt.

Erre megint kikelt magából, hogy akkor menjek a büdös pcsába.

Utána azon is kivolt,hogy a Duna parton sétáltunk a feleségemmel meg a gyerekekkel, és hogy őt nem hívjuk mert hogy ez nem közös program mert a gyerekek is ott voltak, tehát ő nem harmadik gyertyatartóként jött volna hanem családtagként, de nem foglalkozunk vele ő meg a 4 fal között rohad egyedül úgy hogy nincs senkije.

Mondtam hogy ez családi program volt, a feleségem, és a gyerekeink, meg én vagyunk egy család, ő csak rokon.

Erre megint ordibált, hogy rohadjak meg így meg úgy. De félelmetesen mint egy idegroncs hülye.

Az ominuzós késsel fenyegetés, tányérdobálásra azt mondta hogy megérdemeltem mert kiprovokáltam, meg azt is mondta, hogy nagyon érzékeny lelkű vagyok, ha ez ennyire megérintett, hogy még mindig ezt hozom fel, hogy miért nem kedvelem őt, és végül legutóbb azt mondta, hogy ő szeretne velem újra jóba lenni, és ha akart volna eltalált volna a tányérral, meg meg is tudott volna késelni.

Azaz ez mutatja hogy ő mennyire szeret mert nem tette. Ugye milyen jó fej?

Egy dolgot nem tett: soha nem kért még érte bocsánatot.

Totális elmezavar, szerintem pszichológusra lenne szüksége, de arra azt mondta, hogy elküldi a fszba a pszichológsut, neki nem kell.

Lényegében ő rohadt irigy a mi kapcsolatunkra, megviseli hogy sok év után nem úgy él mint eddig, nem tartja el senki, nem szolgálják ki.A húga az akiben látja hogy még élsőködhet, de ebben útjába vagyok, ezért az a játéka, hogy kedveskedik nekem hogy majd hátha bedőlök neki aztán elél rajtunk amíg nem talál valami másik vereet, és amikor nem jön össze akkor kitör belőle az elmebeteg énje, mert nem tudja elviselni hogy nem úgy ugranak az emberek ahogy azt egész életében megszokta.

Sajnos a szülők is nagyon elkényesztették.

Na mindegy, nekem hányingerem van tőle, nem is akarok vele találkozni, azt se bánnám ha soha többé nem látnám az életemben.

Csak hát a fent leírtak miatt sajnos nehéz.

Úgy őszintén: ugye egy normális ember úgy viselkedik, úgy gondolkozik mint én? Hogy nem akar ilyen embert a családja közelében sem, de ha már rokon akkor legalább a saját békém érdekében nekem ne kelljen vele találkoznom, nem?

Igyekszem tartani a távolságot, valójában nem érzem azt, hogy én kiakarnék vele békülni, nincs szükségem ilyen emberre az életemben.