Sokan vannak úgy a rokonaikkal, hogy tudnak egymásról, de nincs aktív kapcsolatuk?

az összes rokonommal kb így vagyok.

Facebookon ismerőseim, nagyjából tudok róluk.

Ha az utcán találkozunk, köszönünk és ennyi.

A testvéreimen és a szüleimen kívül minden rokonommal. Apám egyke, unokatestvére van, de szinte csak temetéskor, meg ballagáskor találkozunk, anyámnak egy öccse, de ha évente egyszer találkozunk, azt is anyám miatt már sokat mondtam. Az unokatesóimmal még ritkábban és ez így volt gyerekként is. Volt aki mondta, hogy tartani kell a kapcsolatot, mert ők a legközelebbi rokonaim, de kevésbé ismerem őket, mint a volt osztálytársaimat. Másodunokatesóm rengeteg van (anyai nagyapámék heten, anyai nagymamámék ketten, apai nagyszüleim ketten-ketten voltak testvérek), közülük kettővel találkoztam életemben személyesen.

Természetesen ha ismerős rokonokkal találkozom valahol, akkor köszönünk egymásnak, de nyáron például simán elmentem az egyik másodunokatesóm mellett úgy (legutóbb közeli rokonnal az egyik unokatesómmal találkoztam áprilisban), hogy fel sem ismertem, utólag mondták, hogy még csak nem is köszöntem (mert soha nem találkoztam vele, de szerintem ő sem ismert fel).

én is így vagyok.

annyira nem érzem a hiányát, a mai világban úgyis egyre ritkább a szorosan összetartó rokonság (aminek persze szintén megvannak a maga hátrányai).

Ugy nottem fel, hogy apam a rokonaival nem nagyon tartotta a kapcsolatot, anyam az oveivel igen, de minek. Unokatesomekkal jo volt gyerekkent osszejarni, noha ereztuk a szuloi ellentetet. Aztan felnottunk es elsodort minket az elet egymastol, neha beszelunk par szot, szuletesnap, karacsony, gratulacio eskuvohoz vagy gyerek szuletesehez, de ennyi. Mama 80. szulinapjan gyultunk most ossze, de megjatszott volt az egesz.

Oszinten szolva nekem nem hianyoznak, evekre kimaradtunk egymas eletebol, feleslegesnek tartom igy ennyi ev tavlatabol a jopofizast. Felnott korunkban volt egy-ket probalkozas, halott otlet volt. Mama altal tudok nehany dolgot, amiket elmesel, meg gondolom rolam is nekik, de ennyiben ki is merul.