Van itt olyan, akit nem segített a családja? Hogyan alakult az életük?
Nem arról beszélek, hogy nem tudtak segíteni, hanem “megúszós” alapon neveltek, “ridegtartásban”.
Amikor egyetemre mentem, igyekeztek a helyi egyetemre rábeszélni, olyan szakra, ami nem érdekel, mert akkor nem kell költöztetni természetesen nem akartak segíteni. Albérletbe mentem, akkor hirtelen a másik véglet lett, “púp” lettem a hátukon, ha hazamentem, mert rájöttek, hogy egy gyerekkel könnyebb otthon, mint kettõvel.
Egyetem után próbáltak hazacsalogatni, mert a diplomámmal el tudok hekyezkedni ott is, de haza már nem akartak engedni, mert felnõtt dolgozó ember ne a szüleinél lakjon. Nagyszülõk robbannak le, ha kerestek, csak amiatt, hogy be kéne vásárolni, kórházba kéne vinni a nagyszülõt, le kéne nyírni a füvet.
Nagyszüleim is csak akkor kerestak, ha meg kellett valamit csinálni, és kaptam a spanyol inkvizíciót, hogy hány éves vagyok, és miért nincs családom.
Áthelyeznének az anyacéghez a munkahelyemen, mindenkit csak a saját érdeke érdekel, hogy repülõre kell ülni, ha meglátogatnak, nem tudnak befogni dolgozni, nem lesznek együtt az unokákkal, tehát es NEKIK miért nem jó.
válasza:Hát nem lehetett egyszerű!
Vannak emberek akik nem easy- beálítással tolják az élet nevű játékot.
Nézd pozitívan, neked legalább van sok végzettséged és papírod ,mégha kényszerből is jött létre. Én ugyanezt kellett hogy végigcsináljam csak olyan papírokkal amivel a seggem kitörölhettem.
Ált 4.osztálytól a környék legrosszabb iskolájába kellett járnom, mert az volt közel. Én voltam az idegen gyerek ,ritka volt az olyan nap mikor nem vertek el. Emiatt nem igazán foglalkoztam a tanulással sem. Mindenki bekategórizált egy figyelemzavaros rosz tanuló gyereknek. Volt tanár aki azt állította valószínű drogozom is. -Pedig sokszor csak azon merengtem ,hogy juthatnék ki onnan? Hogy kerülhetem el hogy megverjenek ma? Rettegtem a szünetektől. És tanítás végén milyen taktikát vagy útvonalat használjak hazafelé hogy ne legyen baj. Mert volt hogy osztálytársak nagyobb testvérei kerékpárral és hamis kutyákkal jöttek vitás napokon pusztán félemlíteni,a többit kutyasétáltatás címén.
A középsuli ugyanilyen volt ,sőt talán még rosszabb. Ott még nagyobb gangsztát és galeryt alakítottak a harmad és negyedévesek.
Úgyhogy szakmunkásként befejeztem minél hamarabb az egésszet. Csak szabaduljak.
Mai napig nem felejtem el az érzést mikor kiléptem az utolsó napon.
Mintha a börtönből szabadultam volna!
Utánna elkezdtem dolgozni ,de csak himi humi munkáim voltak.
Aztán rájöttem nem vagyok én annyira hülye, csak azért voltam rosz tanuló mert órán a leadott anyagból és hallomásból meg tudtam írni 0 ráfordítással is egy dogát 2-3 masra. Elkezdtem tanulni és megcsinálni minden olyan szakot ami érdekelt vagy amire támogatást lehetett fölvenni.
24 éves koromig csak kinlódtam magyarországon munka terén.
Aztán a 2012 es gazdasági válság már annyira ellehetetlenített hogy nem volt mese kikényszerültem külföldre ,dolgozni.
Vot fix munkám, és öszehasonlíthatatlan volt a fizetés.
Azóta van ,lakás ,feleség ,autó saját vállalkozás. "Bár életem alatt sokszor ért veszteség.
Ami nem lett sajnos az gyerekek és teljes család. Valószínű a fent említett okokból kifolyólag.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!